Régóta nem volt bejegyzés, heveny semmittevésem hathatós közreműködésével kialakult fásultságom folyományaként. Ám ez azonban múlik, köszönhetően a mai estének is. Jó kedvem van. Ugyan holnap nem írok meg egy zárthelyit, mert nincsen hozzá hangulatom, de most ez sem befolyásol semmit...

Vad Fruttik koncert, bölcsész bulival párosítva. És várakozásunk alatti sz*p*faktorral (pedig elviekben ma megjöttek az ösztöndíjak is). Ez jó. Emberek szépen, sorban, folyamatosan, nem volt pulttolás, hosszú várakozás, gépi magasságú olajozottsággal ment minden. Köszönet a jól viselkedő vendégeknek is érte. xD Volt ma nálam egyébként egy karikába kötött, csíkos, rugalmas kötél, a T***Oban lehet kapni (ha valakit ez érdekel), frankón lehetett vele macskabölcsőzni (ha jól emlékszem a játék nevére... valamikor általánosban játszottam legutóbb. Ez az a játék, amikor egy rugalmas kötelet az ember a kezére hurkol, a másik meg átveszi, megint vissza, eközben persze változik a formavilág. Emlékeznek, nem? :)  link akkor) Nahszóval, ezt játszottam vendégekkel. Kollegák nagy örömére, akik addig helyettem is dolgoztak... De csak egy darabig, aztán tüntetőleg visszavonultak, én meg ottmaradtam pár idegennel, akiknek kellett volna vissza a cuccuk, miközben minden ujjamon valami kötélrészlet csavarodott... És hiába szóltam be, hogy valaki jöjjön már ki... Egyik vendég meg is jegyezte, hogy akár le is tehetném. Na ja, de akkor kezdhetjük elölről... Végül is megadtam magam nekik :)

Aranyos jegyelhagyónk is volt, kipakolta a zsebeit, minek következtében a fél pult megtelt összeszáradt papírzsebkendő-gombócokkal, (én nem tudom, hogy fért el annyi nála... biztos gyűjti. Kiskoromban nekem is el kellett volna kezdenem. Minden nap elraktam volna egy befőttesüvegbe, aztán milyen jó lett volna pár év múlva elővenni, hogy némmá', 5-6 éve mit f*káztam... pfuj.) majd előbányászott (figyelik a szóhasználat?!) valahonnét egy Hu***t*szos üveg leáztatott címkéjét, és megérdeklődte, hogy az "nem számít-e jelszónak?" Hát... hümm...

Celebparádénk nem volt túl rendkívüli, Táskás Lány, Pocket Rambo (a Néma lányt szeptember eleje óta nem is láttam), valamint A TéTéKás, aki előtt nemsokkal egy haverja (aki a múltkoriban utánavitte a cuccát - emlékeznek még?) leadta a kabátját, majd szólt ott helyben, hogy már nem találja jegyét, úgyhogy átraktuk neki egy régebbi, megürült fogasra (222). Ezek után A TéTéKás be, tekintet reája, ultimátum meghallgatva: az előbb tettük be a haver cuccát (mondta is, hogy 222), tegyük már rá az övét is, jegy nem kell, úgyis ők fognak utoljára hazamenni. Oké, legyen. Olyan három óra tájban jött, hogy kéne a cucca (222, haverja, estébé). Emlékeztettük az ígéretére, miszerint végig maradnak. Szemeiben ettől újra fellángolt a tűz (szinkronba kerülve ezáltal borral pirosított orcájával), felnézett (itt mintha meg is állt volna az idő egy pillanatra, mint valami Zs-kategóriás játékfilmben, mikor a hős kilábal depressziójából, és lelkében újdon erővel indul harba a gaz ellen, és ezt persze be is jelenti a kamerába), hátrébb lépett egyet, és azt mondta: "Igazad van!" Majd eltűnt a kisterem távoli fényei között. Érdekességképp: valóban csaknem utoljára mentek haza.

Nem mellesleg kaptam meló közben frissítő masszázst egy kedves vendégtől, úgyhogy fel is vagyok frissülve, hehe. Bár azt csodálom, hogy izmot is talált a csomóim között... utoljára három éve voltam masszőrnél egy hajdúszoboszlói hosszúhétvége keretein belül, de azután két hétig aludni is alig bírtam, úgy fájt. Meglátjuk, holnap hogy ébredek. Azon kívül, hogy délután.

Koncertből kifolyólag ma M*tté kolegánk is bulizott, és szokásától eltérően nem volt csatak részeg. Úgy látszik, öregszünk...:) Mondjuk a hónapban így is többet volt lenn partyzni, mint dolgozni szvsz... Nekem már csak a szerda, aztán két hét pihi hálistennek. Pláne így, hogy a betegségből meg végképp felgyógyultam. Lassan olyan egészséges leszek, hogy velem fognak álmodni az éhes disznók, vagy hogy van ez a mondás... Leszámítva a napi hozzávetőleges 30 szál cigimet... De az nem számít,  anélkül stresszelnék, és az jobban árt. Nekem.