Első debreceni élményünk az volt, mikor bejött egy vidám csákó, és annyira agilisen szevasztokolt le minket, ami elképzelhetetlen. Kérdezte, megyek-e Debrecenbe. Miért, mi lesz? Koncert. Milyen? Jó koncert. Mondom zsír. Ja, csak siet, mert 4:40kor megy a vonat. Majd megkért, hogy csörgessem föl reggel, nehogy elaludjon. M*ttéék azt hitték, hogy a haverom. Akkor láttam egyébként először életemben...
Nem sokkal később jött a kabátjáért két
Ja, igen, ha már az oltásnál tartunk: ma hallottam M*ttétól egy sztorit, neki az egyik pultos mesélte. Nemrég valaki megkérdezte tőle a pultnál, hogy milyen ételeink vannak. Mondta neki, hogy túrógombóc, derelye, ilyesmi. Az illető derelyét kért, erre ő hátraszólt (a nagypult mögött van egy pici szobaszerű izé, amelyikük épp nem dolgozik, az általában ott hűti a levet), szóval hátrakiabált, hogy "Egy derelye lesz!", mire valamelyik másik rosszéletű vissza is kiabált, hogy "Milyen lekvárral?" A választására már nem emlékszem, de kajak leült a pult elé egy asztalhoz, és jóideig várta a derelyéjét. Aztán végül is felhomályosították, hogy ételt azt nem árulunk. Hehh-nyehh.
Volt egy srác, aki odajött hozzánk, és felmutatta a bérletét. Miután közöltük vele a szomorú tényt, hogy sajnos ebből nem lesz kabát, elment. A jelenet megismétlődött párszor az este folyamán, de olyan 3 óra felé szinte teljesen józanul jött vissza. Addig túlestünk már néhány nemisittadtalehanemegymásikklubbancsakmárerresememlékszik eseten. Szóval jön, mondja, hogy fekete szövetkabát(naná! :S), a jegyét nem találja, de addigra már egész megürültünk, elég aprólékosan le is írta, mondom megkeresem neki. Nem találtam. Behívtuk, hogy jöjjön. Ő sem találta. Kérdeztem tőle, nem a sz***klubban adta-e le. Mondja nem. Biztos abban jöttél? Tuti. Telefonált egyet. Mikor végzett megkértem, nézze már meg újra a farzsebében (tessenek labambától tanulni! most is a farzseb!). Ott volt, nyílván. Nézem, 53as. Hát pedig arra kétszer is jártunk... Odamegyünk, hát egy farmerdzsekit lenget a hűs hajnali szellő. Mutatom neki, hogy ide szól a jegye. Nézte egy darabig, majd felcsillant a szeme: Ó! Hát ez az én kabátom! Akkor tényleg nem abban jöttem... Áááááááááááááááááá.
Egyébként bolondokháza volt ma egész este, embertelenül nyomult a tömeg, bár balhé nem volt, visszaadóztunk ugyan kábé fél kettőtől, de sikerült megoldani a dolgot. Mondjuk kis várakozást el kellett viselnie a vendégeknek, mert lassú a visszaadózás (úgy ugyanis csak egy kabátot viszel be egyszerre, merthogy általában nem egymást követik a visszaadott jegyek, nagy ugrások vannak köztük, aztán az ember se perc alatt összekavarodik, hogy akkor most melyik melyikre is volt?! Szóval egyenként. Viszont azt gyorsan, mert egyszerre többen is tudnak behozni, nem kell külön tömbösember. Persze ha közben kifelé is hatalmas elánnal veszik a cuccokat, akkor kész a miniatűr káosz. Márpedig ma átjáróház volt a klub.)
Lent volt egyébként a celebek celebje, a Béla. Sajnos nagy volt a pörgés, úgyhogy nem ült le mellénk dumálni, pedig eszméletlen egy arc. Leadta a cuccát, de félt, hogy el fogja veszíteni a jegyet, úgyhogy M*tté ráírta a kezére. Amin egyébként nem könnyű szabad helyet találni... Megemlítette neki, hogy merőben felesleges is a procedúra, ugyanis bármikor megtaláljuk a cuccát, a "helikopteres" dzsekijét (hosszú sztori...) is, meg ezt a katonait is. Mire megkérdezte hogy miért, a helikopterest is leadta?! Amúgy megvolt a jegye, mikor ment. A csöndes haverja csak később ment haza, és mikor jött a pakkjáért valahogy szóbakerült Béla (a haverját egyébként most hallottam először hangot kiadni), és elmesélte, hogy a Béla egész este a sütőtökéről beszélt, meg valami hullámkardról (mi sem tudjuk, mi az), úgyhogy meg is unta hamar. Róla majd biztosan mesélünk a későbbiekben, rengeteg sztori kapcsolódik hozzá.
Utolsó kommentek