Nah, hát kihúztuk ezt is... Tanárképezős gólyaparty, Bon Praliné koncerttel egybekötve. Igazából meg sem mertük előre becsülni, hány emberre számítsunk, de azért képzeletbeli, nemlétező várakozásaink határát sikerült alulról súrolnunk, méghozzá kitűnő hangulatban, az elmúlt napokéhoz képest legalábbis.

Én végre már kifelé tartok nyomasztó kórságomból, egyedül csak a köhögés az, amihez annyira hozzászoktam az elmúlt másfél hétben, hogy még nem tudtam abbahagyni, a kisteremben is jó zene szólt, úgyhogy pörögtem, mint az a pörgő izé azon a hogyishívjákon. Az este első felében bemutatkozást nyert a Bölcs és Mindenható Gesztenye (a titkok tudója, a jövő ismerője), akit a földön találtam még reggel, és a kabátzsebemben maradt. Igaz akkor még nem volt Bölcs és Mindenható, csak a klubban vált azzá, ahol meg lehetett dörzsölni, és firtatni, hogy mit gondol az eljövendő időkről. Ezt M*tté eleinte a második cataflamom hatásának tudta be, de tekintve türelmének felettéb alacsonyra helyezett korlátait, rövid idő elteltével közölte, hogy eltekint eme enyhítő körülménytől, és meló után felakaszt, ha nem szüntetem be BéMG propagálását...

/egy negatív esemény azért beárnyékolta a mai este első felét: kábé egy órával azután, hogy kiadtunk egy férfi bőrdzsekit átvételivel egy jegyelhagyónak, egy lányka bepróbálkozott egy jeggyel, amin egy fél lábnyom volt -és naná, hogy arra a fogasra vonatkozott-, majd közölte, hogy ott a blézere, meg a táskája. Felhomályosítottuk, hogy az egy üres fogas. Erre kiakadt, hogy de hát hogy mi azt adtuk neki, a mi hibánk, arról ő nem tehet, valahol akkor is bent van a cucca, blablabla. Akkor úgy csendben elé tettem a jegyzőkönyvet a fogas eredeti tartalmáról, és annak átvételéről, majd közöltük vele, hogy talált jeggyel józanul visszaélni -még ha a sajátját nem is leli seholsem- nem igazán szép dolog, pláne úgy, hogy ránk próbálja verni a balhét. Akkor kicsit megszeppent, és a barátnőjével veszekedett valamin, aki végül pár percnyi keresés után a saját táskájában rátalált a hölgyemény valódi jegyére. Sűrűn elnézést kért a történtek miatt, legalább ennyit szépített a dolgon. Azért fura belegondolni, hogy ő egyszer majd diplomás tanár lesz, és a gyerekeinket fogja tanítani... na de mindegy/

Volt ellenben aranyos lánykánk, aki szólt nekünk, hogy a pulcsija a barátnője kabátjában van, de most nem találja őt sehol, viszont megy, úgyhogy majd ha a barátosnéja jön, majd mondjuk meg neki, hogy vigye haza azt is magával. Édi :) Az apró homokszem az óramű jellegű terv fogaskerekei között mindössze annyi, hogy mi ugye nem ismerjük őket...

Apró érdekesség. Inkább kérdéssel kezdem: Mekkora méretű női táska az, amit MÉG retikülnek titulál a szakirodalom (már ha van olyan egyáltalán)? Én sok orosz népdalt ismerek, de amiket ma leadtak, azokról írtak volna még kettőt legalább. Némelyik jellemzésére a magyar nyelvben kizárólag a "lób*szó" kifejés alkalmas... Ez a divat mostanában egyébként? Én nem értek hozzá, csak egyre többet látok.

Ugyanakkor. Bloghoz nem kapcsolódó, ámde mégis szolgálati közlemény:

Gazdit keresünk!

Tegnapelőtt találtunk a pláza parkolójában egy édes kiscicát, ami hozzánk került az albárletbe. Tényleg kicsi. Talán néhány hónapos, ha lehet. Viszont nagyon imád játszani, enni, meg emberekkel hülyéskedni. Sajnálatosképpen azonban nem tarthatjuk meg, mivel nálunk nem szabad állatot tartani, ezt a tulaj, és a többi lakótárs is hevesen ellenezte annó. Így a cicca most bújtatva van a szobámban minden és mindenki elől, ami pár napig el is megy, de sajnos egyre neccesebb a dolog, és nagy a lebukás esélye => nem maradhat. Ha valaki esetleg szívesen látná, keressen meg feltétlenül.