Mert olyan sokan hiányoltátok, a saga, kisebb fásultsági szünet után, de folytatódik: nyári történetek (tavalyiak is ugye, mert megígértem), balhék, új szereplők, minden amire oly sokáig vártatok. Lesznek tini lányok, iphone -os sztorik, ha az kell nektek, és persze fény derül arra titokra is, honnan vette a nevét Dj Tyler (ő a Harcosok Klubját magyarázta, de nekem gyanúsan csak pinákat dobott ki a google). Öröm.
Najólvanmostmár, ha Pistu is fenyeget, azt azért csak komolyan veszem. Csapjunk is a közepébe, hisz éppen túl vagyunk a félév eddigi legdurvább buliján (bennfentesek kedvéért: 1390 lett a vége), de Nikivel és Bébével problémamentesen végigvittük az estét. Jók vagyunk, na.
Viszont, és itt egy sajnálatos dologról kell említést tennem, kedvenc kistermes dj-nk (név nélkül, mert megharagszik), valami félelmetes módon alulmúlta önmagát. Gondolom új effekt-padot vehetett, vagy én ne tudom, de ennyi dj-effektet még életemben nem hallottam, mint egész este. Nincs azokkal baj, nem véletlenül találták azokat ki, na de hogy valaki ezzel próbálja palástolni hogy szarul kever? Amit az I kissed a girl-el művelt, na azt büntetni kéne. Egészen egyszerűen annyira hamis volt (hogy hogyan, nem tudom, nem értek hozzá), hogy Bébével a fülünket fájlaltuk. Ő nem hallja?
Este pedig post arról, mi vár arra a piramisépítőre, aki a pultunkon hagyja a mobilját. Ja, új celeb, A Piramisépítő. Úgyis régen avattunk új celebet, épp itt volt már az ideje.
Boldog Nőnapot minden női olvasónknak!
Végigolvastam a kommentjeiteket, és egészen elszégyelltem magam... Jó érzés volt, hogy számomra vadidegen emberek örömmel olvasgatták az írásainkat, pláne, hogy vannak, akik még most is visszajártak a blogra, pedig már hónapok óta halott, ugye. Bébé nevében nem nyilatkozhatok, de én újból nekiállok a legszebb (legdurvább, legviccesebb, stb.) ruhatári pillanatok megörökítésének.
Komoly változások álltak be nálunk: elment Pistu, egy olajtársaságnál kapott melót mint logisztikus (a dallasos-ewingos poénoktól most megkímélek mindenkit), valamint van egy új emberünk, A Holló. A keresztnevét nem tudjuk, viszont átvette a klub legmagasabb dolgozója címet (a főnöktől).
Voltak azért említésre érdemes pillanatok az elmúlt hónapokban: volt fogassor leborulás, maffiózó-csemeték elhagyott ruhatárjeggyel, balhé a pultunk előtt, vérbeli hip-hop arc elhagyott jeggyel, na az nem volt semmi. Úgyhogy a blog újra él, tessék folyamatosan nézni minket, az oldalsó linkekre meg kattintgassatok bátran, azért vannak ott mert jók.
Ma... ehh.
Kezdjük elölről. Kevesen voltak, de valami irdatlanul. Ennek függvényében egy narancssárga pingvin került a ruhatár falára, árcímkékből, bizonyítandó, hogy elcsigázottsági fokom divergálni készül. Rögtönzött házibulit adtunk gyakorlatilag, pultostól a nem dolgozó pohárszedőig (I***, remélem hazataláltál!) rengetegen megfordultak nálunk, de ennek részletekbe menő leírása sajnos akadályoztatva van a poénok belterjessége, valamint amiatt, hogy helyzetkomikumot nem igazán lehet írásban visszaadni. Pedig pultunkról ugráló emberek viccesek. Uff.
N*ki kolleginánk is rendesen le volt fáradva (szinte látni véltük a szeme elé ereszkedő ködfelhőket, amint hiába próbál rajtuk átsütni az éltető fény...), ez kibukni ott kezdett, amikor egy felé nyújtott 50 Forintost a következőképpen reagált le: "Előbb vetkőzz le, majd utána fizess" Vendégünk gyorsan vette is -az amúgy nem létező- lapot, és viccelődött ezen egyet. Meg mi is egy másfél órát. Kábé... Illetve később a pultra hajolt, minek hatására a haja a szemébe lógott, így nem fedezte fel a feléje osonó vendéget, aki, azt hívén, hogy kolleginánk alszik, megpróbálta finoman életjelet produkáló helyzetbe hozni azáltal, hogy óvatosan megérinti a vállát. Ez még akár hepiend is lehetne, ha N*ki nem hitte volna azt, hogy M*tté fogja meg... Így csak felkiáltott, hogy "Mit akarsz?!", minek hatására vendégünk pillanatok alatt elszégyellte magát, hogy tényleg, hogy is jön Ő ahhoz, és különben is, meg miegyebek, úgyhogy megszeppent állapotában, csak amúgy félénken előrenyújtotta jegyét, mintegy metakommunikatívan kifejezve kabátkivételi szándékát.
Jegyelhagyónk már 11 óra tájban volt, meglepődés nuku. De ami ritkán van, az az, hogy valaki (az amúgy ma nem üzemelő) kisterem ajtajára mutogatva megkérdezze, hogy foglalt-e a vécé. Ráadásul úgy kellett elzavarni (minimum kétszer az este folyamán), mert belógott pisilni...
Illetve, ami kimaradt az előző napokból (mer' lusta vagyok, igen xD), az ma érte el tetőpontját (vagy valami ilyesmi...), kicsit összekaptak a pultosok. Persze nem komoly, csak egyesek kiakadtak, hogy M_Géza kollegájuk pár ruhatári cetlink hátuljára írkált ezt-azt. Pölö "Gratulálunk, ezzel a jeggyel nyertél egy pohár kólát, keresd XY-t a pultban", vagy "Ezen jegy felmutatásával egy puszira jogosulsz a fekete hajú pultoslánytól", meg ilyenek. Viszont erről ők ugye nem tudtak...
Labambának meg köszi a Blue-t, pont a napokban került szóba valahol, hogy hová a fr*ncba is lett vajjh' az Eiffel 65... De zsír idők is voltak! :):)
Na végre, újra sikerült belépnem a blog.hu-ra, az utóbbi napokban megint olyanokat produkált a rendszer, hogy le se merem írni. Remélhetőleg mostmár minden rendben lesz, a bejegyzések meg jöhetnek szépen na... na mindegy.
Új ruhatárjegyeket kaptunk, aminek én személyszerint örülök, lassan már kezdtem undorodni a régi répasárgától. Ilyen színe van az újaknak:
Hupikék, Mátté szerint strandkorlát-színű, mindenesetre okot adhat egy kis nosztalgiázásra (18 éven aluli olvasóink számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott, aki elmagyarázza mit is szerettünk ezen annyira annak idején):
Tekintve, hogy ez nem Énblog, megkímélnék mindenkit attól, hogy elmeséljem, merre jártam az elmúlt három hétben a Klub és a blog helyett, habár megérne egy-két fejezetet mindenképp.
Amúgymeg. Ma fergeteges Fel te kerem koncert helyszínéül szolgáltunk, stílszerűen bétékás party keretein belül. Meló előtt alkalomhoz illően megnéztem a Clerks-et (nekem ugyanis ma be se kellett volna jönnöm...), tekintve, hogy egy kollegina helyett dolgoztam. Speciel arról nem tudtam, hogy nyolcra kellett volna menni, de nem volt gond, mert mint kiderült, M*tté meg igazoltan 10-re érkezett egy operaelőadásból kifolyólag. Még jó, hogy nem csak ketten dolgoztunk... Első említést érdemlő vendégünk a korai órákban érkezett, kettő kabáttal kezében (amiben jött, azt már leadta), mondván, most hozta őket az irodáról. Az egyiket a múlt héten hagyta fogasainkon érlelődni a késő őszi neonfényben, a másikat pedig még egy régi borgőzös hajnalon, aminek lefolyása már a múlt ködébe veszett. Ezek után csak természetes, hogy a vendégünk volt rájuk...
Sok meglepő dologgal találkoztam már akár eseménydúsnak is mondható "pályafutásom" során, de ma este kérdezték meg először tőlem, hogy lehet-e kártyával fizetni. Úgy látszik Európa még messze van ("mert kávém Omnia..."), de már ezen sem tudtam meglepődni. Inkább csak erőt vett rajtam a keleteurópai nyomorérzés, hogy bizony nem, nem lehet még ezt sem. Hálistennek...
Ráadásul veszélyben vagyunk: egyre több közgazdász hallgató lány jár le ipari méretű táskákkal (el nem tudom képzelni, mi a fenével lehetnek tele), és mint M*tté rávilágított, ez erősen előrevetíti annak a lehetőségét, hogy Divat Lesz. Mármint a (méretei alapján valószínűsíthetően) téglacsempész funkcióval fölszerelt női bőrönd. Ez pedig igencsak meg fogja nehezíteni a későbbiekben a munkánkat. De hát ez van. Ha a csakis fehérneműben járás lenne divatban, nem lenne melónk sem. Bár talán a világ vidámabb lenne valamelyest...
Új tartozékunk is van: egy ninjának öltöztetett béka személyében, akit ma Dani meg is cigiztetett. Ez sokat nem ártott neki, lévén plüssből van. De hogy honnan, azt nem tudom, ez az elmúlt pár hét termése, amiről teljes egészében lemaradtam. Apropó tartozék. Celebeink közül is jópáran képviseltették magukat: A TéTéKás (megkínált cigivel), a Táskás Lány (akit ezentúl már csak akkor írok ide, ha NEM lesz lent... Amúgy új táskája van), Pocket Rimbaud (a bőrdzseki-kivétel-majd-kint-elhagyás-de-rajtunk-keresés világrekordere xD), valamint Mindenvoltmár Józsi, aki ma roppant elfoglalt volt, le sem igazán csekkolt nálunk.
Jegyelhagyók dögivel, kedvenc az arab nevű srác, akinek megkerült a cucca, de a "mi van a zsebekben" kérdésre a mellette álló haverja válaszolt tragikus hirtelenséggel: "Bomba" Hát, kacc-kacc.
Mai dolgozni akarásunkat egyebekként híven jellemezte, hogy a buli vége felé (ami a korai kezdésnek hála(??) a szokásosnál később érkezett el) már kő-papír-olló párbajokkal döntöttük el, ki menjen ki a pultba. Öt győzelemig mentek...
Szolgálati közlemények:
Drága (viszonylag) kollegánk, labamba mostanában gyanúsan sokat pötyögteti a mobilját. Kérdésünkre azt a kitérő választ adja, hogy a számlaegyenlegét kérdezi le. Aki tudja a számlaegyenleg nevét (életkorát, egyéb pletykát...) az jelentkezzen, mert makacs titoktartása következtében lassan kiapad a belső pletykahálózatunk. Kösz :)
Valamint Alzheimdr, a leghosszab komment alkotója addig nem veheti át ennek folyományaként odaítélt nyereményét (aminek mibenlétét egyelőre fedje sűrű homály), amíg vissza nem pakolja saját blogját a netre. Ha más nem is, én olvasom. Tessék szépen alkotni.
Trükkösen, de megoldottam hogy sikerüljön posztolnom. Már lassan egy hónapja nem engedett be a blog.hu, de most már túlvagyunk a problémán. Sztori annyi van mint tenger, melóval is telivagyok a héten, lehet örülni! Annyian jöttek oda hozzám éjszakánként, vadidegen arcok, hogy van-e még blog, vagy abbahagytuk-e, vagy most mi van, de mindenki megnyugodhat: a Kabátok Közt vadonatúj epizódokkal folytatódik. Szépen, rendben, naponta, mint ahogy azt már ígértem...
Régóta nem volt bejegyzés, heveny semmittevésem hathatós közreműködésével kialakult fásultságom folyományaként. Ám ez azonban múlik, köszönhetően a mai estének is. Jó kedvem van. Ugyan holnap nem írok meg egy zárthelyit, mert nincsen hozzá hangulatom, de most ez sem befolyásol semmit...
Vad Fruttik koncert, bölcsész bulival párosítva. És várakozásunk alatti sz*p*faktorral (pedig elviekben ma megjöttek az ösztöndíjak is). Ez jó. Emberek szépen, sorban, folyamatosan, nem volt pulttolás, hosszú várakozás, gépi magasságú olajozottsággal ment minden. Köszönet a jól viselkedő vendégeknek is érte. xD Volt ma nálam egyébként egy karikába kötött, csíkos, rugalmas kötél, a T***Oban lehet kapni (ha valakit ez érdekel), frankón lehetett vele macskabölcsőzni (ha jól emlékszem a játék nevére... valamikor általánosban játszottam legutóbb. Ez az a játék, amikor egy rugalmas kötelet az ember a kezére hurkol, a másik meg átveszi, megint vissza, eközben persze változik a formavilág. Emlékeznek, nem? :) link akkor) Nahszóval, ezt játszottam vendégekkel. Kollegák nagy örömére, akik addig helyettem is dolgoztak... De csak egy darabig, aztán tüntetőleg visszavonultak, én meg ottmaradtam pár idegennel, akiknek kellett volna vissza a cuccuk, miközben minden ujjamon valami kötélrészlet csavarodott... És hiába szóltam be, hogy valaki jöjjön már ki... Egyik vendég meg is jegyezte, hogy akár le is tehetném. Na ja, de akkor kezdhetjük elölről... Végül is megadtam magam nekik :)
Aranyos jegyelhagyónk is volt, kipakolta a zsebeit, minek következtében a fél pult megtelt összeszáradt papírzsebkendő-gombócokkal, (én nem tudom, hogy fért el annyi nála... biztos gyűjti. Kiskoromban nekem is el kellett volna kezdenem. Minden nap elraktam volna egy befőttesüvegbe, aztán milyen jó lett volna pár év múlva elővenni, hogy némmá', 5-6 éve mit f*káztam... pfuj.) majd előbányászott (figyelik a szóhasználat?!) valahonnét egy Hu***t*szos üveg leáztatott címkéjét, és megérdeklődte, hogy az "nem számít-e jelszónak?" Hát... hümm...
Celebparádénk nem volt túl rendkívüli, Táskás Lány, Pocket Rambo (a Néma lányt szeptember eleje óta nem is láttam), valamint A TéTéKás, aki előtt nemsokkal egy haverja (aki a múltkoriban utánavitte a cuccát - emlékeznek még?) leadta a kabátját, majd szólt ott helyben, hogy már nem találja jegyét, úgyhogy átraktuk neki egy régebbi, megürült fogasra (222). Ezek után A TéTéKás be, tekintet reája, ultimátum meghallgatva: az előbb tettük be a haver cuccát (mondta is, hogy 222), tegyük már rá az övét is, jegy nem kell, úgyis ők fognak utoljára hazamenni. Oké, legyen. Olyan három óra tájban jött, hogy kéne a cucca (222, haverja, estébé). Emlékeztettük az ígéretére, miszerint végig maradnak. Szemeiben ettől újra fellángolt a tűz (szinkronba kerülve ezáltal borral pirosított orcájával), felnézett (itt mintha meg is állt volna az idő egy pillanatra, mint valami Zs-kategóriás játékfilmben, mikor a hős kilábal depressziójából, és lelkében újdon erővel indul harba a gaz ellen, és ezt persze be is jelenti a kamerába), hátrébb lépett egyet, és azt mondta: "Igazad van!" Majd eltűnt a kisterem távoli fényei között. Érdekességképp: valóban csaknem utoljára mentek haza.
Nem mellesleg kaptam meló közben frissítő masszázst egy kedves vendégtől, úgyhogy fel is vagyok frissülve, hehe. Bár azt csodálom, hogy izmot is talált a csomóim között... utoljára három éve voltam masszőrnél egy hajdúszoboszlói hosszúhétvége keretein belül, de azután két hétig aludni is alig bírtam, úgy fájt. Meglátjuk, holnap hogy ébredek. Azon kívül, hogy délután.
Koncertből kifolyólag ma M*tté kolegánk is bulizott, és szokásától eltérően nem volt csatak részeg. Úgy látszik, öregszünk...:) Mondjuk a hónapban így is többet volt lenn partyzni, mint dolgozni szvsz... Nekem már csak a szerda, aztán két hét pihi hálistennek. Pláne így, hogy a betegségből meg végképp felgyógyultam. Lassan olyan egészséges leszek, hogy velem fognak álmodni az éhes disznók, vagy hogy van ez a mondás... Leszámítva a napi hozzávetőleges 30 szál cigimet... De az nem számít, anélkül stresszelnék, és az jobban árt. Nekem.
Hétfőn igazán kellemes, laza esténk volt. Ketten dolgoztunk Danival, 740 körül zártunk, de szépen folyamatosan jöttek az emberek, sosem álltak 20-nál többen egyszerre előttünk, viszont pont elég volt hogy kiemeltnem számítson az esténk. A vendégek kedvesek voltak, dehát a bölcsészek általában ilyenek. Volt két rosszalkodó vendégünk, de rajtuk is inkább csak nevettünk, semmint idegeskedtünk volna rajtuk.
Az első egy lány volt, aki miután sikeresen beejtette a jegyét a pult mögé, ahová addigra kb. 400 használt jegyet dobtunk a földre (aki járt már nálunk, tudja miről beszélek), még elkezdett balhézni velünk, hogy milyen minőségi szolgáltatás ez, hogy a jegyek ott hevernek a földön és amúgy is azonnal adjam vissza a kabátját, mert ő fizetett ezért... Közöltem vele, hogy ha megnyugszik és elmondja milyen volt, szívesen megkeresem a cuccát. Erre rámutatott az egyik közelben lógó kabátra, és követelte, hogy adjam oda neki, mert ő fizetett érte hogy lerakja, és az az övé, és különben is, ezt tartjuk mi minőségi szolgáltatásnak... Mégis mire gondolhatott, hogy 500 forintos belépőért meg 50 forintos ruhatárért a Continentalban fog bulizni? Nem értem én az ilyet. A történet tanulsága: sose hagyd el a ruhatárjegyed!
A másik delikvensünk, akit csak Sunának fogok hívni (aki járt a 2005-ös ttk-s gólyatáborban, tudhatja kiről van szó), a jegyelhagyók egyre népesebb táborát növelte. Szokásához híven mattrészegen esett a pultunkhoz, majd közölte, hogy ő bizony elvesztette a jegyét. Épp néhány kabátot kellett kiadnom, mondtam hogy várjon egy percet, aztán foglalkozok vele is. Egy percen belül meg is kérdeztem tőle, miben is segíthetek, mire az alábbi meglepő választ kaptam:
- Adtam neked egy jegyet, hol a kabátom?
- Nem adtál jegyet, egy fél perccel ezelőtt még amúgy is azt mondtad, elhagytad.
- Nem igaz, én adtam jegyet, kérem a kabátom!
- Nem adtál jegyet, így nem tudok adni semmit.
- Át akarsz verni, kérem a panaszkönyvet.
- Olyanunk nincs.
- Akkor veszek egyet a pultnál!
Gondoltam ennyiben is marad a történet, a pultnál panaszkönyvet nem árulnak, majd iszik egy sört, aztán visszajön később. Meglepődtem, mikor 5 perccel később a főnökkel tért vissza, hogy adjam vissza a kabátját, mert kérte a panaszkönyvet. Természetesen visszakapta a cuccát, soron kívül, jegy nélkül. A történet tanulsága: sose hagyd el a ruhatárjegyed!
Halihó, megjöttem én is! Igaz, már lassan egy hónapja hogy itt vagyok, csak keveset melóztam. Szerencsére, mert egész nyáron húztam az igát (pontosabban szedtem a poharat) Londonban. Erről majd mesélek később, van mit, már csak szakmai szemszögből is: jártam is ruhatárban, dolgoztam is ott. Elöljáróban annyit, a legtöbb bevett laptop illetve Samsonite táska, valamint a legmagasabb kifizetett ruhatári díj kategóriában is eddig abszolút első helyen állok. Londont imádtam, biztos fogok róla sokat áradozni.:)
Szeptemberben ötször sikerült melóznom, a következő napokban ezekből szemezgetek majd kedvenc sztorikat. Nem akarok nyolc oldalt rátok zúdítani, majd szépen egyesével kapjátok a ruhatári szösszeneteket, holnaptól, mert mára csak ezt a kis köszöntést terveztem. Illetve Bébé egy korábbi bejegyzéséhez érkezett hozzászólásokhoz szólnék hozzá röviden, későbbiekben majd bővebben is:
- Nem lopunk, sem táskából, sem kabátból. iPod-ot sem.
- Nem várunk el jattot senkitől, ha kapunk, akkor sem tartjuk meg.
- Egyetemisták vagyunk, tanulunk, mellette dolgozunk, nem ez a "szakmánk".
Holnaptól pedig, szépen rendben, lehetőség szerint naponta kapjátok a ruhatári sztorikat tőlem is, Bébétől is. E!
Utolsó kommentek