Hétfőn igazán kellemes, laza esténk volt. Ketten dolgoztunk Danival, 740 körül zártunk, de szépen folyamatosan jöttek az emberek, sosem álltak 20-nál többen egyszerre előttünk, viszont pont elég volt hogy kiemeltnem számítson az esténk. A vendégek kedvesek voltak, dehát a bölcsészek általában ilyenek. Volt két rosszalkodó vendégünk, de rajtuk is inkább csak nevettünk, semmint idegeskedtünk volna rajtuk.

Az első egy lány volt, aki miután sikeresen beejtette a jegyét a pult mögé, ahová addigra kb. 400 használt jegyet dobtunk a földre (aki járt már nálunk, tudja miről beszélek), még elkezdett balhézni velünk, hogy milyen minőségi szolgáltatás ez, hogy a jegyek ott hevernek a földön és amúgy is azonnal adjam vissza a kabátját, mert ő fizetett ezért... Közöltem vele, hogy ha megnyugszik és elmondja milyen volt, szívesen megkeresem a cuccát. Erre rámutatott az egyik közelben lógó kabátra, és követelte, hogy adjam oda neki, mert ő fizetett érte hogy lerakja, és az az övé, és különben is, ezt tartjuk mi minőségi szolgáltatásnak... Mégis mire gondolhatott, hogy 500 forintos belépőért meg 50 forintos ruhatárért a Continentalban fog bulizni? Nem értem én az ilyet. A történet tanulsága: sose hagyd el a ruhatárjegyed!

A másik delikvensünk, akit csak Sunának fogok hívni (aki járt a 2005-ös ttk-s gólyatáborban, tudhatja kiről van szó), a jegyelhagyók egyre népesebb táborát növelte. Szokásához híven mattrészegen esett a pultunkhoz, majd közölte, hogy ő bizony elvesztette a jegyét. Épp néhány kabátot kellett kiadnom, mondtam hogy várjon egy percet, aztán foglalkozok vele is. Egy percen belül meg is kérdeztem tőle, miben is segíthetek, mire az alábbi meglepő választ kaptam:

- Adtam neked egy jegyet, hol a kabátom?

- Nem adtál jegyet, egy fél perccel ezelőtt még amúgy is azt mondtad, elhagytad.

- Nem igaz, én adtam jegyet, kérem a kabátom!

- Nem adtál jegyet, így nem tudok adni semmit.

- Át akarsz verni, kérem a panaszkönyvet.

- Olyanunk nincs.

- Akkor veszek egyet a pultnál!

Gondoltam ennyiben is marad a történet, a pultnál panaszkönyvet nem árulnak, majd iszik egy sört, aztán visszajön később. Meglepődtem, mikor 5 perccel később a főnökkel tért vissza, hogy adjam vissza a kabátját, mert kérte a panaszkönyvet. Természetesen visszakapta a cuccát, soron kívül, jegy nélkül. A történet tanulsága: sose hagyd el a ruhatárjegyed!