Minden terv szerint ment. Az volt a terv, hogy káosz lesz, halálhörgés, siralom, miegyéb.
Körülbelül 2 óra magasságában egyszerűen beteltünk. Ilyenkor elkezdjük a már kiadott kabátok helyére pakolni az újakat, a visszaadott jegyekkel. Ámde ez is elfogyot cirka 10 perc alatt. Ilyenkor nincs mit tenni, kikerül a "Ruhatár megtelt" tábla, hozzánk is, meg a bejárathoz is, hogy legalább az újonnan jövők ne akarjanak agyonverni minket. A Szabályzat (bezony, nagybetű...) azt írja elő ilyenkor, hogy egy darabig (értsd: 20-30 percig) nem veszünk be kabátot egyáltalában, csak kiadunk. A használt jegyeket gyűjtjük, és ha összegyűlik úgy 40-50 darab, akkor újra kinyitunk, és mindenki hepi. Elméletben.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy aki kivenni szeretné a cuccát, az se tudja, mert képtelen átverekedni magát a 3-4 sornyi tömör emberfalon, akik az arcunkba tolják a kabátjukat/táskájukat, hogy legalább az övéket vegyük már be, "ne legyünk már gecik", ők fizetnek többet is, legalább b*sszuk le oldalra a földre. Néhányan még ezreseket is lobogtatnak, de sajnos(?) akkor se tudom a hajamra kenni a cuccukat. Nem beszélve arról, hogy ha megtennénk, a maradék 40 ember a föld alól is megpróbálna előkeríteni egy koncolórudat.
A legjobb ámbár még is az az egészben, hogy nem tudod nekik elmagyarázni a folyamatot. Merthogy:
Effektus:
Valakinek mégis sikerül kivenni a kabátját.
Reakció:
"Ennek a helyére ne mondd már, hogy nem tudod bevenni az enyémet?!" Ezt körülbelül 8-10 ember kiabálja egyszerre.
És te megpróbálod a lehetetlent:
Megértetni velük, hogy ha most kicsit ezt abbahagyja, félreáll, épp egy 2-3 méternyit, hagyja, hogy a hazamenni kívánók hozzájussanak tulajdonukhoz, mi meg a jegyükhöz, akkor hipp-hopp ki tudunk nyitni újra (mert 5-10 jeggyel nem fogunk, az tuti), és az neki is jó, mert hamarabb mehet tovább inni, ezúttal pólóra vetkezve, és nekünk is jó, mert anyámnak eláll végre a csuklása.
De ez egy összetett logikai szerkezet, amelyet sajnos alkoholtól terhelve nehezen dolgoz fel a kiművelt szellem is, úgyhogy marad minden ahogy volt, pedig egy idő után a
Hálistennek max. másfél óráig ha húzodott a dolog, beleszámolva az újranyitást és a maradék cucc bevételét is.
De nem csak befelé voltak érdekes dolgok ma.
Hosszú hajú srác jön b.nőjével, adja a jegyét a kollégámnak. Az kihozza, ami rá van írva. Gyerek hőbörög picit (bár! kultúrált formában. Követendő példa. Azonban kiderült, hogy nem udvarias, csak lassú agyilag...), hogy volt még egy pulóvere is. Mondja neki kollégám, hogy nem, nem volt, nincs a cuccaihoz írva. De, de, volt. Gondolat: Biztos külön rakta le, csak nem emlékszik, hogy még egy jegye volt. Nem baj, akkor a közelben kell lennie, jöjjön be, keressék meg együtt (a két kabi közben visszakerül eredeti helyére a fogasra). Kolléga behívja, Lassú László (nevezzük eztán így) bejön. Kolléga mutatja, itt a kabátod, keresd a pulcsit. LL keresi. Nincs meg. Nem sokkal később leesik neki a tantusz, hogy hoppá! hát el se hozta ma, ezért nem volt felírva... Majd közli, hogy akkor a saját kabátját kivenné, a barátnőjé még marad. Kolléga odaadja. Itt jött el a pont, amit senki nem várt:
Lassú kartárs edukál egyet Éceszen, hogy akkor a jegyet át kéne írni, hogy már csak egy kabát van rajta, mert úgy LOGIKUS, nem?! Itt pöppet bekékült a kolega arca, de röhgés formájában kiadta magából. LL ezután kimegy a ruhatárból, majd megszólal: Meg kéne még a barátnője kabátja is...
Ellenben volt ma pozitív kivétel. Egy halál józan, mosolygós fazon jött a párjával, és megkérdezte, hogy mivel elhagyta a ruhatárjegyét, melyik nap tudna a kabátjáért jelentkezni, és hol? Ezzel indított. Komolyan mondom, könnyekig meghatódtunk (mindenféle iróniától mentesen!). Soha, senki ilyen korrekten nem állt még hozzá a dologhoz. Azonnal megkerestük persze a cuccát az ezerakárhányból, ezt nem lehetett annyiban hagyni. Mikor elment, percekig beszéltünk, mekkora jó arc volt.
Pedig ha belegondolok, egy vendég, aki elhagyta a jegyét. Mi negyed órát túrtuk a cuccáért a ruhatárat. És milyen kép marad róla? Hogy egy igazi úriember, akivel ritkán hoz össze minket a szerencse. Ennyit tesz egy kis jómodor és megfelelő hozzáállás. Követendő példa.
Utolsó kommentek