Annyian mondták már, gondoltam megér egy bejegyzést a téma... De komolyan, nem tudom hányan olvastok minket, legutóbbi információim szerint olyan százakárhányan lehettek (majd  BB kisegít ebben), mindenesetre nem szeretném ha írás nélkül maradnátok, ha már bulival nem tudunk szolgálni. A téma a jófejségem, nyilván. (És könnyű velem kijönni.)
    Ez a sztorim kivételesen nem a Szigetről, hanem a soproni VOLT fesztiválról származik. Bár az meg olyan mint a Sziget, csak kicsiben, még Prodigy-jük is volt. Szóval tudni kell, hogy minket mindig baromisok apróval láttak el a drága (minden irónia nélkül, nagyon szeretem őket) főnökeink, gyakorlatilag mi voltunk a fesztiválok fémpénz-nagyhatalma. Az összes árus hozzánk jött váltani, mi meg (mivel állati jóarcok vagyunk) szívesen váltottuk is amink volt.  Mindenki jól járt, ők tudtak visszadni, mi meg lepasszolhattunk hatkilónyi vasat a pultból ami csak a helyet foglalta. Így történt ez Sopronban is. Délután jött egy lány a konkurenciától, egy másik kávés cégtől, hogy tudnék-e neki váltani. Épp nem volt forgalmam, úgyhogy felváltottunk vagy húszezer forintot 10-esekbe meg 20-asokba. Örült, kedves volt és hálás. Később olyan este 7 óra magasságában újból visszajött (vagy ő, vagy egy munkatársa, nem tudom), hogy megint kéne váltani. Olyan 10-en álltak folyamatosan előttem a sorban, egyedül voltam a pultban, a lámpám nem működött és kezdett sötétedni, szóval összejött minden... Elküldtem.
- Ne csináld már, nem tudunk visszaadni!
- Sajnálom, pródáld máshol, én nem érek rá.
- De tudom hogy neked van apród!
- Van, de nincs időm neked leszámolni.
- Akkor engedj be, majd én átváltom neked!
Anyád. Majd beengedek bárki vadidegent a pultba, hogy a kasszában turkáljon, persze. Nem emlékszem már hogy kiröhögtem-e, vagy csak úgy szimplán elküldtem, szerintem ebben a sorrendben lehetett valahogy. Még pár percig veszekedtünk, én közben kedvesen kiszolgáltam a vendégeket. Mikor rájött hogy nem fogom a kiszolgálást miatta 10 percig szüneteltetni, még hozzámvágta:
- Bezzeg a kollégád délután volt olyan jófej hogy segítsen nekünk!!
Annyira sokan özönlöttek hozzám kávéért, hogy csak később esett le nekem: az a délutáni jófej "kollégám" valójában ÉN voltam!