Hümm.
A mai kétrészesfürdőruha-koncert a szokottnál hamarabb kezdődött egy órával. Ám mi erről nem tudtunk.
Úgyhogy ma a vendégek hamarabb érkeztek, mint a ruhatárosok. Sokkal. És sokan.
De nem csak mi egyedül b*sztuk el a dolgot, pár más dolgozó sem értesült a dologról... Egyik főnök telefonon megfejmosta Máttét. Aki ma nem is dolgozott. Hehe. Legalább mire élőszóban eljutott hozzánk, már lanyhult az idegessége.
A mai sztorik nagy részével az a baj, hogy írásban nem tudok se hangokat, se testmozgást utánozni, az ilyen jellegű sztorik (amilyen pölö egy régebbi, "hhhomokszínnű kabát"-hoz kapcsolódó is) kénytelenek kimaradni.
Ma is volt olyan, aki nem fogadta meg Éccesz egyik postjában adott tanácsát:
"Ha mégis sikerült elhagynod, nézd meg a farzsebedben. Ott lesz."
Bár végül is, szigorúan nézve, a tárcájában volt. 111126-ik alkalomra... Miután körbeutaztuk a ruhatárat, nélküle, meg vele is, és ő sem találta. Persze miután megvolt a jegye, a kabát is ott termett a helyén. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy majd később jöjjön vissza vki, ha nincs jegye. Mert a sok kabát között úgyse lesz meg. Mert valami mindig ki fogja takarni, akkor is, ha azt a valamit félrehajtod. Szinte már murphytörvény is lehetne. De ha 1-másfél óra múlva visszajössz, akkor már kevesebb bent a cucc, és talán azt is kikérték, ami miatt nem lehet rálelni. Ez ilyen egyszerű dolog.
Ma egyébként konfekcióipari ismeretekkel is bővültünk:
Egy taggal közöltük, hogy 100 HUF lesz, mire megkérdezte, miért? Mondom, mert egy kabát, meg egy pulcsi az annyiba kerül. Erre Ő felvilágosított minket, hogy az a valami az nem pulóver, hanem polárfelső. Hát ez is kiderült... Mikor másodszor jött le ma partyzni (egy este, igen), már előre kiabáltuk, hogy POLÁRVESZÉLY!! Vette a lapot :)
Volt ma például egy majdnem-duplaelhagyó-devégül-második-alkalommal-már-a-farzsebben-megtalálós, néhány ruhatároslány-nagyon-bejövős-emiatt-hülyeségeket-beszélős, egy-két magyar-de-részegen-angolul-beszélni-próbálós-vicces, valamint négy "celeb" is tiszteletét tette, úgymint a Táskás Lány, a Néma Bumeránglány, Mindenvoltmár J*zsi, valamint A(!) TéTéKás.
Közülük talán A(!) TéTéKás-t a legkönnyebb felismerni: MINDIG ugyanabban a tavalyi TTK-Gól*aTáb*ros polóban jön, lófarkat visel, és nagyon jellegzetesen táncol, aminek adekvát írásos bemutatása lehet, hogy nem fog sikerülni. Ahhoz hasonlítható, mintha tricepsre akarna gyúrni egy, a feje mögött tartott súlyzóval, de közben kb. ütemre térdhajlításokat is végez... látni kell.
Nekünk a kisterem ajtaja egyébként is olyan, mintha egy TVképernyő lenne. Ugye pont szemben van velünk, de csak annyit látunk az egész kisteremből, így az emberek folyton ki-be járkálnak a képből(-be), és közben persze mindenféle dolog történik.
Hajnali fél négy fele már odáig jutottunk agyi fáradtság témában, hogy egyikünk egy esernyőt forgatott a feje fölött, míg mi a singin' in the rain-t énekeltük, és használt ruhatárjegyekkel szórtuk folyamatosan. Talán nem kellett volna kávét innunk...