Meghaltam, de egyelőre nem születek újjá. Tippeljetek: Ha közgazdász+gólyabuli+állatkannibál koncert+ Ballantines akció van, akkor hány ember kell a ruhatárba? Kettő. És ki szívja a fogát ilyenkor? (rajtunk kívül ugyebár...) A Vendég.

Első élménye, mikor két plusz tömböt kell kérnünk (telefonon, mert kimenni ilyenkor nem lehet, egyrészt, mert egy ember még annyit se tud ilyenkor kezdeni a ruhatárban, mint kettő, másrészt a felgyülemlett tömegen is fizikai képtelenség ilyenkor átverekedni magad), és közlöd, hogy gyerekek, akkor öt perc szünet, mert meg kell írnunk őket egyenként, majd lepecsételni. Az első tömböt sikerült is, a másodikat kiadás közben voltunk kénytelenek, a közhangulat (ez milyen egy komcsi hangzású szó xD utoljára a Budapest Retróban hallottam...) nyomásának engedve. És (ahogy mondatot ugye nem kezdünk) ott állsz, mint f*sz a lagziban, bámulod a tömeget, és próbálsz fejben valamit összehozni a dologból, mert ugye 60 ember kivenné épp a cuccát, miközben 117 beadná, és heveny pultránktolás közepette egymást tapodják. Bár végül is tök mindegy, melyikükkel kezded, a másik 15, aki a pult elé fér úgyis leanyáz, mintha én élvezném a helyzetet. Majd miután elfogyott a két plusz tömb is, kezdődik a visszaadózás (a kivett cuccok eltett jegyeire történő cuccbeszedés), ami csontig fáradt aggyal/testtel, bevérzett szemmel, nulla körüli IQ-n elég veszélyes feladat. Bár hálistennek 4 félrepakolással sikerült megoldani. Persze három felbőszült, alapjáratban sem túl empatikus hajlamú gazdászlánynak fél négy magasságában magyarázhatod, hogy legyen már szíves bejönni segíteni megkeresni a cuccát, mer elcs*sztük. Vérben forog a szemük, és üvöltenek, hogy hogy lehetünk olyan hülyék, hogy másnak odaadjuk. És itt nem tudsz közbeszólni, hogy nem adtuk oda senkinek, csak rossz fogasra tettük (jelen esetben a 450-405 problémába sikerült bonyolódnunk), legszívesebben lemarnák az arcod, hogy mekkora barom vagy. És még igazuk is van. Aztán, mikor meglesz, épp csak le nem köpnek. De csak mert az nem lenne túl nőies. De hát előfordul az ilyesmi, ha belegondolok, hogy 3/4 háromkor volt érkezésem elszívni el az első cigimet (aki ismer, tudja, hogy mondjuk láncdohányos nem vagyok, csak kb. 20 percenként gyújtok rá, ha nem unatkozom, és nem is igazán gyenge cigit szívok...), szóval 4 óra nikotinhiány után el lehet képzelni, mekkora agykapacitással tevékenykedem (vécére amúgy 4kor tudtam kimenni...) Végül is 1052 kabáton zártunk ketten (négyen szoktunk ennyire lenni, de már három fővel is kiemelt buli lett volna) Mondjuk azért fizetnek, hogy megoldjuk. Így sikerült. Igaz, nem érzem a lábam (pedig most lehet szaga rendesen), és a bal fülemre nem hallok. Bár nekem már az is sikerélmény mára, ha anyám álmában nem fullad meg a csuklástól. Habár lehet, hogy csak a nénikémet emlegették, mert kevésbé voltak ingerültek...

Celebeink közül lent volt a Táskás Lány (örömmel jelentem, hogy végre jó a kedve :)), valamint A Tétékás, aki nem jött le a cuccáért, de egy haverja utánavitte.

Belsős hír: kaptunk új pecsétet (vagy micsodát. Mi az, amivel a dátumbélyegzőt nyomod? Vagy az maga a dátumbélyegző, és amit csinál, az a dátumbélyeg? Mi a hivatalos neve a rekvizitumnak?) Áhh, már ilyeneken jár az agyam ép része (bár mondjuk hiába), itt kéne abbahagynom, mielőtt elasszociálok pölö a Gauss-Bonnet tételig. Bár már meg is történt. Na jó, azt hiszem én most megyek forró vizet engedni, mielőtt nem túl késő.

 Jah! Majd elfelejtettem! Nem tudok kommentelni blog.hu-s blogokra (fogalmam sincs, miért), úgyhogy nem tudtam visszaírni, de a kiccica hétfőn szerető gazdára lelt, ugyanakkor mindenkinek köszönjük százezerszer, aki segítő szándékát felajánlotta!