Hideg szél görgeti maga előtt az üres nylonzacskókat, míg az alkonyi homályban semmibe vész a magányos harang zúgása. Nincs kegyelem. Vendég sincs.

Ma egyetlenegy kabátot sem adtak le nálunk. Null komma null. Csak táskákat. Szám szerint tizenötöt. Ez rosszabb, mint ha 700an lennének kettőnkre, mert gyakorlatilag vegetatív állapotba kerülünk az unalomtól, csak zsírpárna helyett az agysejtjeinket éljük fel, miközben a szervezetünk cigarettafüstté alakítja azt, hogy alkalmas pillanatban az orrunkon távozzon. Bár én ettől függetlenül számítottam rá, hogy hátha lesz jegyelhagyónk ennyiből is, de rosszmájam ellenére nem úgy alakult. Ennyire én még nem unatkoztam munkahelyen... Jobb híján szivacslabdával passzolgattunk, meg a kisterem előtt a földön, 30Y plakáton ülve tologattunk egymásnak egy kisautót, no meg a vécésfiúval beszélgettünk. Háát, a sztorijai neki is megvannak... Pölö egyszer egy kiscsaj megkérdezte tőle, hogy "És ezt pénzért csinálod?" Most őszintén, mit lehet erre válaszolni? (a legfrappánsabb válaszok beküldői között két tekercs, Alexander Cummings által dedikált vécépapírt sorsolunk ki. De ez ne rettentsen el senkit.) Egyszer azt a kérdést is feltették neki, hogy "Te kidobónak tanulsz?" Azér' megnéznék egy ilyen szakvizsgát egyszer...

-Kiváló fojtófogás, nagyon szépen emelte fel a talajról, de a hátsó lábtámasz még finomodhatna, tekintetbe véve az alany hátizsákja által okozott súlypont-eltolódás miatt könnyen kialakulható egyensúlybeli anomáliákat

-Jobban kéne hangsúlyozni a "Miva', he?!" utolsó szótagját ("he")

- összességében egy elégségest tudnék ajánlani, de ha gondolja(sic!) a hármasért még bemutathat egy zárt lábas, karba tett kézzel végzett előremeredést

Vagy valami ilyesmi. Hál'istennek nálunk nem ilyen a rendezői staff.