Kabátok Közt

Ma hajdúmegyei fölénnyel büszkélkedhetett a tisztelt vendégsereg, bár a Semmelweissről is sokan lejöttek berú szórakozni egy kicsit.
Első debreceni élményünk az volt, mikor bejött egy vidám csákó, és annyira agilisen szevasztokolt le minket, ami elképzelhetetlen. Kérdezte, megyek-e Debrecenbe. Miért, mi lesz? Koncert. Milyen? Jó koncert. Mondom zsír. Ja, csak siet, mert 4:40kor megy a vonat. Majd megkért, hogy csörgessem föl reggel, nehogy elaludjon. M*ttéék azt hitték, hogy a haverom. Akkor láttam egyébként először életemben...
Nem sokkal később jött a kabátjáért két jól beállt jókiállású drceni csákó (az egyik hangosan és artikulálatlanül üvöltve az "És megint dühbe jövünk" buggys betétdalát), és nagyon megdícsértek minket, hogy milyen frankón csináljuk a dolgunkat. A nem-éneklő el volt hűlve, hogy mennyire jó a memóriánk, hogy mikor visszük be a kabátokat, tudjuk melyik fogasra kell őket tenni. Elmagyaráztam neki, hogy nagyon egyszerű a dolog, úgy kell elképzelni a kezedet, mintha egy bináris szám lenne. Behajtott ujj 0, kinyújtott ujj 1es. Így kettes számrendszerben mutatjuk magunknak a fogas számát, és úgy akasztjuk az ujjunkra a kabátot (nullás fogas nincs, és 1024es se.), így nem kell megjegyezni. Le volt döbbenve, hogy mekkora koponyák vagyunk, és egyszer feltétlenül menjünk el Debrecenbe, és ott is magyarázzuk el mindenkinek, mert tőlünk még rengeteget lehet tanulni. Aztán az éneklős elkezdett üvölteni, hogy a pisztácia elfogyott, csokoládé nem is volt. Mondtam neki, hogy viszont van karamell, tuttifrutti, rumosdió és kávé. Egy ideig kiabálta ezt is, majd kijelentette, hogy megkeni a pufilekvárt, és majd megdöglik az összes cápa. Ezután elmentek. És mindezt halál komolysággal, és nagyon úgy néztek ki, mint aki tényleg el is hitte ezt a hülyeséget.
Ja, igen, ha már az oltásnál tartunk: ma hallottam M*ttétól egy sztorit, neki az egyik pultos mesélte. Nemrég valaki megkérdezte tőle a pultnál, hogy milyen ételeink vannak. Mondta neki, hogy túrógombóc, derelye, ilyesmi. Az illető derelyét kért, erre ő hátraszólt (a nagypult mögött van egy pici szobaszerű izé, amelyikük épp nem dolgozik, az általában ott hűti a levet), szóval hátrakiabált, hogy "Egy derelye lesz!", mire valamelyik másik rosszéletű vissza is kiabált, hogy "Milyen lekvárral?" A választására már nem emlékszem, de kajak leült a pult elé egy asztalhoz, és jóideig várta a derelyéjét. Aztán végül is felhomályosították, hogy ételt azt nem árulunk. Hehh-nyehh.
Volt egy srác, aki odajött hozzánk, és felmutatta a bérletét. Miután közöltük vele a szomorú tényt, hogy sajnos ebből nem lesz kabát, elment. A jelenet megismétlődött párszor az este folyamán, de olyan 3 óra felé szinte teljesen józanul jött vissza. Addig túlestünk már néhány nemisittadtalehanemegymásikklubbancsakmárerresememlékszik eseten. Szóval jön, mondja, hogy fekete szövetkabát(naná! :S), a jegyét nem találja, de addigra már egész megürültünk, elég aprólékosan le is írta, mondom megkeresem neki. Nem találtam. Behívtuk, hogy jöjjön. Ő sem találta. Kérdeztem tőle, nem a sz***klubban adta-e le. Mondja nem. Biztos abban jöttél? Tuti. Telefonált egyet. Mikor végzett megkértem, nézze már meg újra a farzsebében (tessenek labambától tanulni! most is a farzseb!). Ott volt, nyílván. Nézem, 53as. Hát pedig arra kétszer is jártunk... Odamegyünk, hát egy farmerdzsekit lenget a hűs hajnali szellő. Mutatom neki, hogy ide szól a jegye. Nézte egy darabig, majd felcsillant a szeme: Ó! Hát ez az én kabátom! Akkor tényleg nem abban jöttem...                 Áááááááááááááááááá.
Egyébként bolondokháza volt ma egész este, embertelenül nyomult a tömeg, bár balhé nem volt, visszaadóztunk ugyan kábé fél kettőtől, de sikerült megoldani a dolgot. Mondjuk kis várakozást el kellett viselnie a vendégeknek, mert lassú a visszaadózás (úgy ugyanis csak egy kabátot viszel be egyszerre, merthogy általában nem egymást követik a visszaadott jegyek, nagy ugrások vannak köztük, aztán az ember se perc alatt összekavarodik, hogy akkor most melyik melyikre is volt?! Szóval egyenként. Viszont azt gyorsan, mert egyszerre többen is tudnak behozni, nem kell külön tömbösember. Persze ha közben kifelé is hatalmas elánnal veszik a cuccokat, akkor kész a miniatűr káosz. Márpedig ma átjáróház volt a klub.)
Lent volt egyébként a celebek celebje, a Béla. Sajnos nagy volt a pörgés, úgyhogy nem ült le mellénk dumálni, pedig eszméletlen egy arc. Leadta a cuccát, de félt, hogy el fogja veszíteni a jegyet, úgyhogy M*tté ráírta a kezére. Amin egyébként nem könnyű szabad helyet találni... Megemlítette neki, hogy merőben felesleges is a procedúra, ugyanis bármikor megtaláljuk a cuccát, a "helikopteres" dzsekijét (hosszú sztori...) is, meg ezt a katonait is. Mire megkérdezte hogy miért, a helikopterest is leadta?! Amúgy megvolt a jegye, mikor ment. A csöndes haverja csak később ment haza, és mikor jött a pakkjáért valahogy szóbakerült Béla (a haverját egyébként most hallottam először hangot kiadni), és elmesélte, hogy a Béla egész este a sütőtökéről beszélt, meg valami hullámkardról (mi sem tudjuk, mi az), úgyhogy meg is unta hamar. Róla majd biztosan mesélünk a későbbiekben, rengeteg sztori kapcsolódik hozzá.

Két hét után újra dolgozok, juhé! Már el is felejtettem hogy néznek ki a kabátok... Laza napra számítottunk, aztán kiderült hogy a szomszédos egyetemi klub pecsétjével ingyenesen lehet ide is lejönni. Francba... Nem tudom hogy az ottani népeknek mennyire fog bejönni a drum'n'bass, sejtem hogy semennyire, dehogy átjönnek hozzánk, az tuti. Persze remélhetném, hogy a mi vendégeink ugyanígy mennek majd át amoda, de úgysem. Az igazi vérbeli dnb-s az zárásig ropja a nagyteremben.

Jó móka lesz, az biztos, reggel lesz post is. Tuti.

Korai zárás, juhé. Jahhj, de fáradt volt ma mindenki... Bár én 2 óra tájban átestem a holtponton, és közveszélyessé váltam :)Ellenben sok jó részeget láttunk, volt pult előtt táncolós-hanyattesős, az a legjobb egyébként.
Mai értetlenkedőnk érdekes figura volt, mondta, hogy csak a cigarettatárcáját akarja kivenni a kabátjából. Kollegina kivitte neki, ő meg nézett, hogy neki csak a tárca kell belőle. Mi meg mondtuk, hogy jó, akkor talán vegye ki... Eleinte furcsán nézett, de egy-két másodperc múlva kivette. Hm. A kedvenc cigimetbennfelejtettem esetek egyébként is azok, amikor valaki beadja a cuccát, és három-négy óra múlva kéri ki "bocsiacigimbennmaradt"-ra. Jó erős dohányosok lehetnek. Ilyen minden nap van.
Ellenben, tekintve hogy németes szakest volt, nem Dj Hungáriabiztosító nyomta a kistermet, hanem valaki más (fogalmam sincs, hogy ki egyébként), viszont sok német zenét nyomott, Ärtztét, Rammsteint, mindenféle jót. Külön mosolygós, amikor épp vetkezik valaki utcai ancúgjából előtted (alkoholizálás folyományaként igen széles mozdulatokkal), közben pedig üvölt, hogy "let me see you stripped..." Hehe.
N*ki kitalálta, hogy aki táncol neki hülyén, annak ingyen veszi be a cuccát (itt már vidámak voltunk, szinte mi is buliztunk) Egy vállalkozó volt, lambadázott nekünk valami latin számra. Aztán ez az angebot feledésbe merült. Ja, meg táncoltattuk is a közönséget (az úri közönség táncolt is, ahogy az meg van írva(bizonyos Rejtő regényekben... :P))
Egyszóval a mai egy jó hangulatú este volt, dolgozónak, vendégnek egyaránt. Bár tény, hogy mi nagyon fáradtak voltunk már kezdéskor is.

M*tté, ti csináltátok a tablót? Király lett. Ellenben a P*terfyb*ri-montázsomat mér' kellet átéccázni? Te romboló állat, te! :):)

Ma megjelent celebek: a Táskás lány, a Néma bumeránglány, Farquaad nagyúr. De holnaptól hétvége, jön az "igazi" keménymag :)

Brutális hónapnak nézünk elébe. Rengeteg a nagy buli, szinte már lakni is a Klubban fogunk mostantól. Na nem baj, csak vidáman :)
Megfigyeltem, hogy gyakran használom azt a kifejezést, hogy "ma". Holott mindig "tegnap" kezdjük a munkát, és "ma" fejezzük be. Bár gondolom, ez érthető volt eddig is, csak mondom letisztázom, hogy mire értem azt, hogy "ma". Szóval a "ma", az az előző estétől aznap reggelig eltelt időszak. Notehát:
Ma megkérdezte tőlünk egy lányka, hogy mi az, mi nem szeretjük a Neót? Kérdem, miért? Merthogy nem bent tombolunk a koncerten. Itt egy pillanatra el is gondolkodtunk, hogy tényleg, vajon miért is? Fel is tettem egy gyors körkérdést, hogy mennyire örülnének neki, ha mi bent tombolnánk inkább. Kevéssé.
Jött ma egy másik lány, két kabátot akart beadni. Egy szőröskapucnisat, meg egy másik mittoménmilyet. Adom az első jegyet, mondom "szőrös" (ezt ilyen egy-két szavakban szoktuk. Sorban téped, adod, és hadarod, hogy zöld-fekete szövet-bézsvagymiaf*szom-farmerdzseki. Hogy tudják, melyik melyiké) Erre olyan arcot vágott, mint aki ledermedt az első hóban. Gyorsan fölfogtam a helyzetet, mondtam neki, hogy nem kérdés volt, ennyire ritkán vagyok tolakodó, csak egyszerűen ez a szőrös kabát jegye. Fújt egy nagyot és megnyugodott. A barátnője ámbátor nevetett.
A szegény ember is tiszteletét tette nálunk, jött egy csákó, berúgva embertelenül, és mikor ideadta az ötven pézet, elsírta, hogy ő milyen szegény gyerek (bár ezt csak önnön alkoholtartalma miatt tette, nem is nézett ki annak), de most komolyan mondja. Mondtuk, oké. Mindenesetre a jegye számát fölírtam magamnak, valahogy sejtettem, hogy nem lesz meg neki. És lőn...
Egy másik manus azt is megkérdezte tőlem, hogy nem én szerepeltem-e a Kiválasztottban. Őszintén szólva, ötletem sincs, hogy melyikükkel keverhetett össze. Habár ma P*stut is összekeverték M*ttéval. Ez egy ilyen keverős-kavarós nap volt. Még cigivel is lenyúltak. Bár az nem gond, kapni többet kaptam :P
Többek közt kerestünk ma fekete felsőt, aminek a belső zsebében, a tulajdonosa szerint "biztonsági g*ci" található, amiben az iratai vannak. Ti tudjátok, mi az a biztonsági g*ci? Mi nem tudtuk, megkérdeztük. Mondta, hogy "ilyen van egy szám, amit felhívok, ha el akarnak vinni, és akkor majd nem". Ennyivel lettünk okosabbak. Fekete igazolványtok volt nála egyébként. Illetve hát, fekete biztonsági g*ci. Holnap veszek én is. Hátha el akarnak vinni. Akkor majd milyen jól jön majd! Csak legyen lóvé a telómon.
Ma humoros esemény csak olyan történt, amihez videó, avagy hanganyag lenne szükséges, ráadásul a nagy része belterjes poén. Ez van, mi jól szórakoztunk... viszonylag... :)

Ja, igen, labamba! Távollétedben keresett egy blogger, akinek írtál a blogjára, és be akart köszönni, vagy mittomén.
És M*tté, hol vannak a kiegészítéseid? Kezed járjon, ne a szád. (itt nem véletlen a "felkiáltójel" "pont"-tal való helyettesítése, hangsúlyt fejez ki. Olyan unott, M*ttét már csak megszokásból csesztető hangsúlyt...)

Mai celebek: Mindenvoltmár J*zsi, Lord Farquaad, a Táskás Lány, a Néma Bumeránglány.
Valamint a nap bulvárhíre: Farquaad nagyúr levágatta a haját.

Holnap laza buli, ketten nyomjuk, és még így is halálra fogjuk unni magunkat. Lehet leviszek egy ugrókötelet. Vagy egy mágneses sakkot. Ez még a jövő zenéje.

Ja! április elseje lesz. Vicceljetek meg. De kreatívan. Hajrá. Régóta vágyom ilyenre. Sose szoktak...

Megvolt a dolgozói összeröffenés. Igazán érdekes nem történt (vagy ami igen azt sajnos nem nagyon írhatom ide). Máttéval ketten képviseltük a ruhatárosokat, ami nem sok, tekintve hogy heten vagyunk. Ja, a gonosz ruhatárosok.

Megvolt a személyzetis buli. Dolgozói buli. Amint felébredek írok is róla. Délután környékén.

A péntekünk laza volt, köszönhetően a magas belépőnek, meg hogy sokan hazahúztak szünetre. Meg az esőnek. Összesen ha 400 ember lehetett lent, 3an voltunk, nem kellett igazán széthajtani magunkat. Néha ilyen is van. Nem baj, 31.-én úgyis sz*pni fogunk, addig lelkiekben készíthetjük magunkat.

Jött kettő lány, olyan 15 év körüliek lehettek, divatos cuccokban, napszemüvegben (!), rózsaszín műkörmökkel, és  természetesen Hello Kitty-s pénztárcával:
- Szia, ezt a két kabátot tudod egyre rakni?
- Igen.
- Jaj, olyan arcsi vagy! Köszcsi!
A múltkor talán a Heti Hetesben volt egy ilyen stílusú nő. Na ezek is olyanok voltak. Még többször is visszajöttek, szerintem leginkább azért mert a napszemcsisnek bejött M*tté, úgyhogy mindig lepasszoltuk őket neki. Mi meg azon röhögtünk, hogy lehet egy mondat összes szavát becézni, még a névelőket is. Amúgy helyesek voltak.

Figyelem, pókeres bekezdés jön, akit nem érdekel, hagyja ki nyugodtan. Volt egy  pókeres vendégünk is, elmondása szerint (és én hittem neki) 3$-6$ -os cashgame-ekben játszik FullTilten, egyébként FullTiltes fölsőben volt. PokerTracker, minden ami kell, ebből él. Kérdeztem hogy keres, azt mondta változó, a januárja kimagaslóan jó volt, 7500$. A Jóég tudja, én valamiért hittem neki, persze én nagyon hiszékeny vagyok, de dumálgattunk is erről, látszott hogy ért a témához. Én persze tegnap megint buktam. A szokásos, 2 órán keresztül jól játszok, megnégyszerezem a pénzem, majd egy pillanatban, egy rossz leosztás után elborul az agyam és elkezdek rosszul játszani. Aztán elmegy minden. De mivel ez nem egy pókerblog, lépjünk is tovább.

Jött egy fickó, és nem volt meg a jegye. Vagy megvolt, csak elkeverte a haverjával. Mindegy, a lényeg hogy Mátté megkérdezte tőle, milye volt. Ő elmondta és meglett. Ezután megkérdezte benne lesz-e így a blogban. Mi meg megígértük hogy igen. Nem egy nagy sztori, de úgy szeretett volna szerepelni...

Az este legszebb percei mégis P*stu kollégához fűződnek. Róla azt kell tudni, hogy képes visítva nevetni. Volt egy ilyen amcsi rajzfilmfigura is, csak a neve nem jut az eszembe. Szóval jött egy kedvenc pénteki törzsvendégünk, szokás szerint bebaszva, ment volna haza, és hogy min már nem tudom, de elkezdett röhögni valamin P*stuval együtt. Ez viszont annyira megtetszett a vendégnek hogy mégjobban elkezdett röhögni. Ez P*stunak tetszett meg, aki ettől csak mégjobban visított. És így tovább, vagy két percig röhögtek felváltva egymás röhögésén. Náluk csak egyik ismerősöm húga a tehetségesebb, ő a saját nevetésétől kapott röhögőgörcsöt...

Tegnap pedig csak lenéztem kicst dumálni, annyira nem volt lent senki, hopgy 11kor kettő kabát lógott a fogasokon. Boogie persze lent volt, Indián helyett viszont volt egy cowboykalapos, hosszúhajú, szakállas, westerncsizmás vendégünk. Ahogy belépett, Mátté  elkezdte dúdolni a Indiana Jones filmbetétjét... Úgyhogy még nem tudom hogy Cowboynak, Sheriffnek, Walkernek vagy Indynek szólítsuk-e a továbbiakban.

A jövő hét tavaszi szüneti pangás, úgyhogy buli sincs, csak dolgozói, de az keményen. Mint egy céges buli, csak ez egy szórakozóhelyen... Ha lesznek történések amiket elbír a nyomdafesték, és emlékezek is rájuk akkor majd kaptok belőle ízelítőt. Addig is Kellemes Húsvétot, sok locsolót és mégtöbb pirostojást mindenkinek!

Nah, ez a pénteki buli nem volt semmi. Világraszóló drumnbass-party volt, külföldi sztárdjkkel (remélem jól írtam), drága beugróval, viszont kevés emberrel. Aminek persze örültünk, mert kedvünk az nyilván most se volt dolgozni. Jöttek állandó vendégek, meg persze egy csomó vidám sztori is megesett velünk. Amit M*tté fog elmesélni, mert megígérte.

Csak annyit tennék hozzá, kettő vendégünk is kérte hogy benne legyenek a blogban. Hát ha ez a vágyuk, ám legyen. Íme, egy külön bekezdés csak róluk!

(Valami frappáns címet akartam a bejegyzésnek, ez lett. Olyan, mint amikor valaki a kutyáját Kutyának hívja.)

Hümm.
A mai kétrészesfürdőruha-koncert a szokottnál hamarabb kezdődött egy órával. Ám mi erről nem tudtunk.
Úgyhogy ma a vendégek hamarabb érkeztek, mint a ruhatárosok. Sokkal. És sokan.
De nem csak mi egyedül b*sztuk el a dolgot, pár más dolgozó sem értesült a dologról... Egyik főnök telefonon megfejmosta Máttét. Aki ma nem is dolgozott. Hehe. Legalább mire élőszóban eljutott hozzánk, már lanyhult az idegessége.
A mai sztorik nagy részével az a baj, hogy írásban nem tudok se hangokat, se testmozgást utánozni, az ilyen jellegű sztorik (amilyen pölö egy régebbi, "hhhomokszínnű kabát"-hoz kapcsolódó is) kénytelenek kimaradni.
Ma is volt olyan, aki nem fogadta meg Éccesz egyik postjában adott tanácsát:
"Ha mégis sikerült elhagynod, nézd meg a farzsebedben. Ott lesz."
Bár végül is, szigorúan nézve, a tárcájában volt. 111126-ik alkalomra... Miután körbeutaztuk a ruhatárat, nélküle, meg vele is, és ő sem találta. Persze miután megvolt a jegye, a kabát is ott termett a helyén. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy majd később jöjjön vissza vki, ha nincs jegye. Mert a sok kabát között úgyse lesz meg. Mert valami mindig ki fogja takarni, akkor is, ha azt a valamit félrehajtod. Szinte már murphytörvény is lehetne. De ha 1-másfél óra múlva visszajössz, akkor már kevesebb bent a cucc, és talán azt is kikérték, ami miatt nem lehet rálelni. Ez ilyen egyszerű dolog.
Ma egyébként konfekcióipari ismeretekkel is bővültünk:
Egy taggal közöltük, hogy 100 HUF lesz, mire megkérdezte, miért? Mondom, mert egy kabát, meg egy pulcsi az annyiba kerül. Erre Ő felvilágosított minket, hogy az a valami az nem pulóver, hanem polárfelső. Hát ez is kiderült... Mikor másodszor jött le ma partyzni (egy este, igen), már előre kiabáltuk, hogy POLÁRVESZÉLY!! Vette a lapot :)
Volt ma például egy majdnem-duplaelhagyó-devégül-második-alkalommal-már-a-farzsebben-megtalálós, néhány ruhatároslány-nagyon-bejövős-emiatt-hülyeségeket-beszélős, egy-két magyar-de-részegen-angolul-beszélni-próbálós-vicces, valamint négy "celeb" is tiszteletét tette, úgymint a Táskás Lány, a Néma Bumeránglány, Mindenvoltmár J*zsi, valamint A(!) TéTéKás.
Közülük talán A(!) TéTéKás-t a legkönnyebb felismerni: MINDIG ugyanabban a tavalyi TTK-Gól*aTáb*ros polóban jön, lófarkat visel, és nagyon jellegzetesen táncol, aminek adekvát írásos bemutatása lehet, hogy nem fog sikerülni. Ahhoz hasonlítható, mintha tricepsre akarna gyúrni egy, a feje mögött tartott súlyzóval, de közben kb. ütemre térdhajlításokat is végez... látni kell.
Nekünk a kisterem ajtaja egyébként is olyan, mintha egy TVképernyő lenne. Ugye pont szemben van velünk, de csak annyit látunk az egész kisteremből, így az emberek folyton ki-be járkálnak a képből(-be), és közben persze mindenféle dolog történik.
Hajnali fél négy fele már odáig jutottunk agyi fáradtság témában, hogy egyikünk egy esernyőt forgatott a feje fölött, míg mi a singin' in the rain-t énekeltük, és használt ruhatárjegyekkel szórtuk folyamatosan. Talán nem kellett volna kávét innunk...