A történések és szereplők a fantázia szüleményei. "Szeged" nevű város, és "Nanáhogyén Klub" nevű hely nem is létezik.
Különben is, a vendégeink kultúrált egyetemisták, a jövő reménységei ők.
Sohasem viselkednének állatok módjára, valamint nem vedelnek, nem drogoznak.
na.
Az utóbbi időben olyan kellemes, békés bulikban volt szerencsém dolgozni, pedig a múlt héten végig voltam. Csak szerdán nem dolgoztam, de azt mondják az is laza volt. Talán ez az egyik oka annak, hogy az utóbbi időben keveset postoltunk (bár azért így is sikerült az Indexre felkerülni:)). Meg persze az, amit gondolom Ti is ismertek: zhk, beadandók, projectmunkák, elővizsgák, meg persze a határidős dolgok: diákhitel, adóbevallás, stb... Pedig azért volna mit mesélni, akadtak sztorik a múlthéten is. A "fegyveres" gyerekről már meséltem, a többit majd szépen sorjában, holnaptól úgyse nagyon lesz már munka. Holnaptól. Merthogy ma még hátra van a szokásos vizsgaidőszak-nyitó buli. Naná hogy dolgozok, csak nem képzelitek hogy egy ilyen jó bulit kihagyok? Vér, halál, szenvedés amire számítunk. Persze most kinézve az ablakon süt a nap, darab felhő nincs, de ez nyilván csak átmeneti; estére be fog borulni, zuhogni fog, talán még havazni is, hogy visszatérhessenek a kedvenc vastag-szőrös-kapucnis-akasztónélküli kabátok. Majd meglátjuk hogy lesz, de hogy bejegyzés lesz reggelre, az biztos. Nyáron meg átmenetileg, két hónapra valószínűleg kettéválik a blog, két külön oldalon követhetitek Bébé és az én kalandozásaimat. Természetesen dolgozni fogunk, mivel sztahanovista állatok vagyunk, nyilván... De erről még később.
Addig is persze jó bulizást mára és a hétvégére mindenkinek, aki jön hozzánk este az Bébét és engem úgyis megtalál, egyébként meg sikeres, uv-mentes vizsgaidőszakot mindenkinek!:)
(Ja, nagyon durva, Bébé már írta, de tényleg igaz, kaptunk zajvédő- fülvédő akármiket, merthogy nagy nálunk a zajveszély, az meg árt a fülnek... Kötelező ilyet kapnunk, oké, csak akkor is poén. Ráadásul a színe... Inkább lefényképezem este aztán reggel felrakom, de egyébként pont olyan mint egy neonzöld-lila csíkos habcukorka.)
Na, ezt is sikerült megérnem. Eddigi ruhatáros pályafutásom alatt zsidóztak már le (hű, de hányszor), akartak már felkoncolni (hajaj, de még mennyiszer), akarták már rámtolni a pultot, megszámlálhatatlanul sokszor kurvaanyáztak már le, szemtanúja voltam egyszer ahogy Máttét és Nikit (egy lányt!) a családja megveretésével fenyegettek, de fegyverrel még nem próbálkoztak. Eddig. Jött szombat este egy srác meg egy csaj. Perceken keresztül smároltak a pultunk előtt. Mikor nagynehezen kimásztak egymás szájából, elémraktak egy ruhatárjegyet, én pedig kivittem a hozzá tartozó kabátot. A srácé volt, a csaj közölte hogy neki nincs jegye (nahát), mert elhagyta a tárcáját, de volt egy táskája meg egy kabátja. Ahonnan a fiú kabátját hoztam nem volt semmi hasonló, úgyhogy behívtam, keressük meg együtt. A párbeszédünket közben félperces smárolásokkal szakították meg, meg a csajnak amúgy is volt egy elmondhatatlanul idegesítő stílusa, hamar ellenszenvessé vált. Bejött, végigtúrtuk együtt az egész ruhatárat, de nem találtuk meg a cuccát. Olyan különösebben nem hatotta meg a dolog, elmentek. Kb. fél óra múlva visszajött, hogy nézzük már meg mégegyszer, nincs-e bent. Közöltem vele, hogy ha az előbb nem találtuk, akkor most sem lesz meg. Egy picit még erősködött, de feladta, majd újból távozott. Gondoltam (én kis naív), hogy soha többet nem látom majd, de tévedtem. Még háromszor jött vissza ugyanezzel a szöveggel, én meg háromszor küldtem el. Közben persze mondtam, hogy kérdezze meg a pultosokat, nem adtak-e le esetleg náluk talált pénztárcát, de valahogy mire a pultosokig eljutott, kimehettett a fejéből. Mikor hatodjára jelent meg, már valami másik pasit hozott magával. Újból bekéredzkedett, én meg újból elküldtem, de már kezdtem nagyon unni. Ekkor az új szerelme fordult oda hozzám: - Biztos nem lehetne megkeresni? - Biztos, ha az előbb nem volt bent, akkor most sem lesz, már elmondtam párszor. - És ha én azt mondom, hogy fegyvertartási engedélyem van (ezzel pisztolyt formált az ujjából, majd a homlokomnak szegezte), és a neked szegezem a pisztolyomat, és ha nem keresed meg nekem, akkor gumilövedéket röpítek a fejedbe? Ejjha, hősszerelmes droid a javából. Gondolom húsz perce lehetett hogy fölszedte a csajt a pultnál (aki egy órával korábban még egy másik pasival kavart), és máris kész fegyvert rántani élete nőjéért. Egy igazi lovag. - Először is, ne érj hozzám (azzal eltoltam a kezét magamtól). Másodszor pedig mondtam már hogy nincs bent, megkerestük, biztos hogy azóta nem került be. - Ha viszont ez igaz (erre megfogta a halántékomat és közelebb húzott magához), akkor én egy hülye kurvával jöttem össze. Hát, én erről hamarabb is felvilágosíthattalak volna... Mégegyszer közöltem vele, hogy ne érjen hozzám, én sem érek őhozzá, ez legyen kölcsönös. Amúgy is miért kell hozzáérni egy pultoshoz? Én soha nem szoktam őket fogdosni. Nomeg mekkora lúzernek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyet beszóljon egy ruhatárosnak? (Egyébként Bébé felvilágosított, hogy a gumilövedékes pisztolyhoz nem kell engedély, önvédelmi fegyvernek minősül. No komment.)
Update: nem önvédelmi, hanem elöltöltős, köszönöm a helyreigazítást, egyébként Bébé is ezt mondta. Biztos a nagy ijedelem miatt emlékeztem rosszul...
Ez a nap is úgy indult, mint a tegnapi. Gyakorlatilag hajnal egyig nem jött senki, pedig Erasmusos buli volt, sz'al faltól falig spanyolok álltak (spanyolfal, é'ted?! ...hm...) Aztán beindult a dolog, még plusz tömböt is kellett kérnünk. Ami viszont megmagyarázhatatlan és furcsa volt, az az, hogy hogy kaptam én vissza vendégtől 229-es jegyet, mai bélyegzővel, mikor olyat ki sem adtunk (egy 500as tömb helyettesítette a 200ast, mert maradt tegnapról előre megírt, lepecsételetlen), ráadásul az a cucc tartozott hozzá, aminek hozzá kellett tartoznia. Úgy látszik egy jegy úri gellert kapott valahol. Begyűrűzik a Kiválasztott a ruhatárba... Tényleg fel nem fogom. Pont elírtuk volna csak azt az egyet, pont az 500asban és pont 200asra, és pont azok helyett használjuk ma, a pecsételésnél sem tűnik fel senkinek, sem a kiadásnál? Valószínűleg egyébként ez történt, de azért ez elég sok véletlen egybeesés... (és nem, nem az 5-öst olvastam 2esnek az elején, nyomokban sem 5ös volt rá írva...) Hát mindegy. Volt ma értetlen vendég, agresszív jegyelhagyó, de persze a többség jófej volt jó szokás szerint. (hogy a fr*ncba az a jegy?!) Volt egy fura srác, aki jegyelhagyott, de el tudta rendesen mondani, mije volt, mi van benne, személyi, mittomén, csak furcsán viselkedett picit. Eleinte nem feltűnően. Mosolyogtunk, mire felháborodott, hogy ne nevessük ki. Mondtuk, hogy nem nevetjük ki. Ő meg elmesélte, hogy legutóbb is, mikor kinevették itt, itthagyott egy huszast legalább, úgyhogy ne nevessük ki. Ezt úgy hirtelenjében nem értettük. Majd mivel ennél a résznél magyarázat nélkül megejtett egy távozást is, ezért nem értjük még most sem. (hogy a p*csába az a jegy?!) Az este tanulságait pedig két kedves hölgyemény vonta le sikerrel , mármint hogy miért nem volt jó a buli: "Kævés vólt a kándúr" Gondoltam, hát talán így nem is véletlenül... (nemé'tem azt a jegyet még mindig...)
Örömhír(bár ebben tulajdonképp nem vagyok biztos :P): M*tté visszaérkezés alatt áll, holnap már Őt találjátok másodmagával a pult megett. Ami így belegondolva azt is jelenti, hogy nem igazán lesz frissülés, mert labamba és én is egy hét múlva dolgozunk legközelebb, M*tté pedig lusta disznó, és nem fog blogolni úgysem.
Ja igen, labamba ma este pwned, hámuszat és egyest is én vittem ki... XDXDXD
Nomármost. Az addig rendben, hogy szombatonként nem nagyon járnak a klubba. Meg alapvetően jó idő van már. Node. Múlt szombaton legalább voltak 200an. Csak úgy. Ma meg jogász buli, RedBull-Ballantines (jól írom? nem vagyok oda a viszkikért...) akció, szerda (!!!), erre lejönnek 154en. Mi meg HÁRMAN közeledünk észveszejtő bizonyossággal a kétségbeesés sötét gödrének aljához. Magyarán szólva b*sztuk a rezet. Ilyenkor kerül elő a műanyag Tininindzsa-figura (szigorúan Donatellácska), ottfelejtett , megfelelő helyeken kilyuggatott esőernyő, colos szögvas és egyebek, amikkel játszani lehet (kártyát már nem is említek, az az alap... :P) Mai sztárjátékszerünk egy körülbelül egy hete nálunkhagyott, ezüst színű, flitteres női kalap volt. Zsé elindult, hogy megviccelje az egyik kidob rendezőt, meg is találta, látta, hogy éppen beszélget egy sráccal. Mögélopakodott, és a fejébe borította hátulról, aljasan. Gondolta, majd jót nevetnek ezen, ott helyben is, meg majd hideg téli estéken, vidáman anekdotázva fiatalságunkról. Hiba csak annyi csúszott a látszólag mérnöki pontosságú számításba, hogy nem BESZÉLGETETT a gyerekkel, hanem (mivel az a wc-ben próbálta elhúzni a csíkot, ehhe) épp próbálta jó útra (a kifelé vezetőre) téríteni. A flitteres kalapban viszont (ideális, kényelmes viselet Boy George Tribute Night és Scissor Sisters koncertre egyaránt, most postaköltséggel együtt is kevésért, jár mellé egy ajándék testápoló) kissé odalett a respekció. De nem baj, ezen is jót mulatunk majd egyszer forralt bor mellett, vizslára pakolt lábbal egy síházban. Egyébként van egy új szokás a Klubban (illetve mostantól lesz): meló előtt az irodára megyünk, ahol is megkapjuk az aznapi adag füldugónkat (munkavédelmi akármiatúró, zajártalom elkerülése végett. Érdekes, a vendég is ugyanazt hallja, mégse megy szét a dobhártyája. Bár fene tudja). Mindenesetre, tekintve, hogy ilyen hülye, szivacsszerű anyaga van, ami ráadásul neoncitromsárga (pfúj) alapon ciklámen csíkos, és majdnem kétszer hosszabb, mint a lyuk a fülemben (és ezáltal ca. 40%-nyi füldugó statikusan a fülemen kívül hivatott tartózkodni), pont úgy néz ki, mintha egy darab két hetes, megavasodott, gyulladt fülszír lenne a cimpámra száradva, mindkét oldalon egyidejűleg, ezért végül 3 perc után kikerült a fülünkből, és vegyvédelmi szempontból felettébb hiányosan, papírzsebkendőbe csavartan pihen az "A" fiók mélyiben. Valszeg a következőkre is ez vár, csak bontatlan formában. De bárki kérdi, van nekünk, meg vagyunk munkavédve.
Gondolom feltűnt, hogy az eddig elhangzottakat nem fedi tökéletesen a cím. Ennek oka felettébb egyszerű, ez volt az első szó, ami eszembe jutott, mikor leültem a gép elé. És megtetszett. M*tté pedig, ha minden igaz, holnap érkezik haza Brüsszelből, ahol egy hétig ivott. Kíváncsi vagyok, mit mesél. Meg hogy volt-e ott-e ruhatárban-e. Avagy kizárólag rosszul kivilágított, III-adosztályú vendéglátóipari egységekben múlatta az időt, ami -tegyük hozzá- a legvalószínűbb.
Régebben elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van az, hogy ha egy német vendég megszólít angolul, én meg németül válaszolok neki, akkor is angolul teszi fel a következő kérdést. Bár gimis tapasztalat, hogy a németek szinte egymással is angolul beszélnek... Az okra eleddig még nem jöttem rá. Ha valakinek van tippje, szívesen vesszük. Németeknél jártunk. Angolul beszélő németeknél. Egyikük ma köldökszőrzetig kigombolt ingben libbent hozzánk kacéran, mondhatni reánk vetítve a sanyarú XXI. századi Hasselhoff-életérzést, majd M*tté elé finom, cizellált mozdulattal leb*szott egy ezrest. M*tté könyörtelenül visszaadott 950-et, és megírta a jegyet. A csákó a visszajáró apró részét mintegy rekontraként rásöpörte, és vette volna el a jegyet. De M*tté nem adta, nem ám! Mivelhogy egyelőre nem volt mire. Meg is érdeklődte finoman, hogy "ver'zjorkót?!" Válasz azonban csak dülöngélve hümmögés, és heveny gesztikuláció formájában érkezett, így a kollega gondolta, bepróbálja mégegyszer a szakmai nyelvvizsga egyik alapmondatát: "Verzjorkót?" Vittük volna már be, de nem került még elő. Pár hamvába holt próbálkozás után M*tté már kezdte feladni a dolgot, mikor a csincsillával keresztezett mellkasú fritz úgy döntött, egyszerűbben tesz pontot a történet végére: Hozzánkvágott még háromszázötven forintot, és elment. Ezt mi sem tudtuk mire vélni, de legalább történt valami fura.
Itt most egy hosszú, mérsékelt humortartalmú(kacc-kacc, azé' voltak benne nevetős részek...) történet következne, de mivel (azóta már elfeledett okokból) úgy döntöttem még akkor, hogy nem kerül be a posztba, ezért lám, ki is hagyom.
Egyébként kollégák felé jegyezném meg, hogy még néhol most is vizes a pólóm. D*ni, a kreatív emberünk kiszúrta a szódáspoharam oldalát egy helyen, így amikor ittam, mindig folyt mellette rám is. Két kör után vettem észre... De legalább holnap este már májusegyre fogunk virradni (...ez a szeretet ünnepe, ez...), ami több szempontból is ilyenolyanamolyan (ezt jól megaztmondtam, mi?!) Egyrészt előtte este meló, és sok emberre számítunk. Másrészt igen vad lesz, ha lesz két percünk, vihogni fogunk. Ha más nem, egymáson. Harmadrészt viszont nem lesz post, mert zárás után megyünk sör-virslizni halálig...
Mai pontversenyünkben megalázó 0:3-as vereséget szenvedtem M*ttétól, ez van. Celebek voltak elegen, bár a Táskás Lány eléggé megkésve érkezett, már aggódtunk, hogy mi lehet vele. De megérkezett épségben, az a lényeg :) Tiszteletét tette még Shotgunface is, meg majd M*tté kiegészít még, hogy kik, mert nem emlékszem pontosan (bár ezt nem először írom, és mindig tesz rá magasról, nemtom miért hívják társírónak... :P:P) Szóval (nagy valószínűséggel) a hétvégi viszontlátásig, addig mindenki tanulja meg kiakasztani a gigáját és nyelés nélkül önteni a sört, valamint igyekezzék nem virslimérgezést kapni.
Mivel egész héten mindennap lent voltam a klubban, 4-szer dolgoztam, egyszer buliztam, de akkor is zárásig maradtam, gondoltam ennél találóbb szövegű számot nem is választhatnánk himnuszunknak:
Monday night, To the club
Tuesday night, To The Club
Wednesday night, what a headache, but i went to the club
Thursday night, to the club
Friday night didn't wanna go then my friend michelle call me on the phone and so i went to the club
Picit félve jöttem le ma este dolgozni. Legutóbb mikor Nikivel dolgoztunk ketten, valami irdatlanul nagyot sz*ptunk Péterffy Bori koncerten. De ez egy másik történet.
Nagyon kevesen voltak, olyan kétszáz-egynéhányan, így minden gond nélkül végigcsináltuk az estét. Egy bunkó vendégünk volt. Odaadta a jegyét, kivittem a hozzá tartozó fogasról a kabátot, de azt mondta, ez nem az övé. Előfordul, lehet hogy elcserélte valakivel, lehet hogy mi pakoltuk véletlenül félre (elismerem, előfordul néha, dehát aki dolgozik az hibázik is, emberek vagyunk, na). Megkérdeztem milye volt. Ilyenkor elmondják, mi meg szépen odaadjuk nekik, soha nem volt még probléma belőle. - Milyen kabátod is volt? - Hát ott van a jegyen! - Igen, de milyen kabátod volt? - Ami a fogason van, adtam neked egy jegyet! Ez ment még percekig, teljesen ki volt akadva, balhézott, hogy mi az hogy leadja a cuccát, és elvesztjük, mekkora szar alakok vagyunk, nekünk ez a munkánk, ő fizetett hogy őrizzük a cuccát, stb, stb. Öt perc után nagynehezen kihúztam belőle hogy egy piros kabátja volt. Ott is volt a helyén, egyszerűen nem volt rendes akasztója és csak át volt fektetve a fogassoron. Közben Niki próbálta megértetni vele, hogy nem vesztettük el a cuccát, csupán kis segítséget szeretnénk kérni, elég csak a színe, a haverja is próbálta erre rábeszélni. Aztán megkapta, hőbörgött még, majd távozott. Később visszajött, épp egy tálcát pörgettem, ezzel kapcsolatban elmesélt egy sztorit, majd bocsánatot kért az előbbi bunkózásáért. Egész rendesnek tűnt, elmondta hogy régebben egy másik helyen elhagyták a táskáját benne a tárcájával. Úgyhogy mindenki egy f*sz. Csak visszaállította a kezdeti imidzsét...
Jött hajnalban kettő fazon, valami lehette bennük (valami nem alkoholos), elég furcsán viselkedtek. Gondoltuk adnak jegyet, ehelyett az egyikük hozzánk vágta a kulcscsomóját. Innentől zavaros a történet. Olyasmit magyarázott, hogy ezen van a jegye, meg a táskája. Csak éppen a kulcsot a táskájából vette elő... A haverja is már kabátban jött ide, próbálta a tudtunkra adni hogy Laci (a kulcsos) be akarja rakni a ruhatárba a kulcscsomót. Ideadták, majd távoztak. Azóta sem értjük a helyzetet, a kulcsait mindenesetre az irodán átveheti. Hogy hogy mentek haza azt nem tudjuk.
Béla nem volt lent. Az egyetlen elfogadható ok erre a betegség. Ezúton is szeretnénk az egész klub nevében jobbulást kívánni neki.
A tegnapi napunk megint laza volt, pedig világraszóló bulira számítottunk. Négyen voltunk, mivel ma volt a fősulis napok záróbulija és ezer embert képzeltünk hogy lejön. Ehelyett valami 500 körül végeztünk. Pistu kétszer is átszámolta, nem hitt el hogy csak ennyi. Arra gyanakodtunk, lehet hogy nyúltak le a kasszánkból a vendégek, de nem. Arra végig figyelünk, a nagy címleteket folyamatosan hátravisszük, vigyázunk. Egyszerűen tényleg kevesen voltak.
Koncert is volt, Back II Black, talán ha 20-an bentvoltak rajta a nagyteremben. Ez van, ha egy zenekart csak felfuttattnak a tvben/rádióban, de valójában senkit sem érdekel...
Érdekes látványt nyújhattunk, ha valaki bepillantott egy unalmasabb pilanatban a ruhatárba: 3-an kártyával játszottak (mindenki külön paklival persze), én meg még mindig a tálcát pörgettem az ujjamon. Kitaláltuk, hogy a látványmixerek mintájára lehetnénk mondjuk látványruhatárosok: 5 méterről pontosan a helyére dobnánk föl a kabátokat, a táskákat megpörgetnénk az orrunkon, utána meg záróattrakcióként flambíroznánk egy kabátot...:)
Mai egyetlen celebünk a Táskáslány volt, a pontversenyünk 1:1-es döntetlen lett Bébével. Reggel újra írok, ma este már negyedjére fogok dolgozni a héten, kicsit már unom...
Picit tartottam a tegnapi jogász-közgazdász bulitól, de összességében mindenféle probléma nélkül végigcsináltuk. Hip Hop Boys koncert is volt éjféltől. Én speciel hétfőn tudtam meg, hogy ez a zenekar (együttes?) mégmindig/mármegint létezik. A ruhatárban megoszlottak a vélemények róla; ketten Danival lesz*rtuk az egészet, de Bébé meg Pistu nagyon lelkesek voltak. Még énekeltek is, rá kellett jönnöm, egy csomó számukat ismerem. és nem is olyan rosszak. Sajnos nem tudtak bemenni megnézni a koncertet, mert pont akkor estek be ezren hozzánk, úgyhogy éjféltől hajnali kettőig hatalmas hajtás volt. Be is teltünk, visszahozott jegyekre cseréltünk be új kabátokat, de még így sem értük el a kiemelt bulihoz szükséges darabszámot. 1138-cal végeztünk, 1200-tól kaptunk volna plusz pénzt. Az a plusz ötven ember már igazán lejöhetett volna.
Bunkó vendégeink szerencsére most sem voltak, helyette szemtanúi lehettünk egy kisebb verekedésnek. Én a sörösüveg törésére értem ki, de maga a bunyó nem tartott tovább 2 másodpercnél. Pistu kiugrott, szétszedte őket, addigra megjött a többi biztonsági is. Mindkettőt kidobták. A szabály egyszerű: aki üt, az ki van dobva az utcára. Aki visszaüt, az is. Nem biztos hogy a legigazságosabb, de legalább rend van lent.
Celeb nem volt lent egy sem, a pontversenyt Bébé nyerte 2:1 arányban. A tálca pörgetése ujjon már egész jól megy.
Mint gondolom érzékelhető, a mai bejegyzés csúszott (már hozzám képest, aki bagoly módra hajnaltájt posztolok). Ennek oka rém egyszerű: most értem haza úgy, hogy le is tudjak ülni a gép elé.
Na de haladjunk sorban. Progression. Az ilyen bulikról -ha emlékeim nem csalnak- már volt szó. Jellegzetességük, hogy világosban érnek véget. Télen is. A mai (azaz tegnapi, vagy már én sem tudom) TTK-soknak ingyenes volt, valamint Vad*szmester akció lévén, ismét 1000 fölötti létszámmal büszkélkedtünk. Ám most a megszokott 4 helyett 3an. Már nem azért, hogy dícsérjem magunkat, de k* nagyon jók voltunk! ;) Max két elpakolás, ha volt, és soha ilyen frankón és kényelmesen még be nem rendeztük a hátsó traktust (a dícséret M*ttét és Danit illeti ezért). Betelés nem volt, hál'istennek nagyon jó ütemben érkeztek az emberek, egyszer volt csak úgy kb. 1 óra hosszat nagy kavar és torlódás, amikor sokan jöttek egyszerre, kifelé és befelé egyaránt. Na de nomármost. Jön egy gyerek, aki a részeg haverját kíséri. Közli, hogy elhagyta a jegyét (mármint a haver), de egy barna kord dzsekije volt. Mondtuk neki tök normális hangnemben, hogy jelenleg mintegy 1000 db kabát tartózkodik hátul, és ebből úgy nagyjából 400 db bőrdzseki, háromszáz db farmerdzseki, 200 db a barna korddzseki, 100 db egyéb... A látható helyeken! Nem fogjuk tudni megtalálni, jöjjön vissza záráskor, vagy 1-2 óra múlva, ha már kevesebb lesz bent, most nem fogom neki megkeresni. Erre olyan igazi "megütnéd" arccal meglobogtat egy ezrest, hogy "na jól van, mennyit kell itt ezért fizetni?" Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem így működik ez, és nem anyagi, hanem igen racionális oka van, hogy nem túrom fel a ruhatárat a cuccukért, mégpedig, hogy fe-les-le-ges. Úgyse találom meg, jöjjön vissza később. Erre pár perc múlva visszajönnek, hogy együtt adták le a cetlijüket, de csak az övét kapták vissza, a haverjáét nem (figyelitek, hogy változik a sztori időben előre haladva?) Mondtuk neki, hogy ne szórakozzon, nem keressük meg, jöjjön vissza később. Pár perc, gyerek jön balhézni, hogy egy jegyen volt a cucca a haverjáéval, de csak a sajátját kapta vissza. Valahol itt ment fel bennünk a pumpa (ráadásul a vendéghez szervesen ízesült egy úgynevezett -már elnézést- "tapló" modor). Szórakozzon már mással... És hiába mondtuk neki, hogy felőlünk a fejére is állhat, akkor se fogjuk tudni most megtalálni a cuccát, és igazság szerint, ha tudtuk volna sem próbáltuk volna meg, már csak a hangneme miatt sem (egyébként egyáltalán nem vagyunk kötelesek erre, akinek nincs jegye, az elvileg két dolog közül választhat: vagy megvárja a buli végét, amíg nem marad más, vagy másnap érdeklődik az irodán, hogy megmaradt-e a cucca. Alapvetően csak jószívűségből szoktuk megkeresni a leadott, jegynélküli dolgokat, ha normális módon megkérnek rá, rá is érünk, és nincs bent sok cucc). De hát csak ott szobrozott még a gyerek vagy húsz percet, mire elment. Barna korddzseki egyébként nem maradt a ruhatárban a buli végén. A másik balhés gyerek már klubzáráskor jött, csak egyetlen kabi volt a ruhatárban, már össze voltunk pakolva, hogy lépünk, és mondta, hogy nincs meg a jegye, de egy szürke kabátja volt. Közöltük vele, hogy nem talált, nincs egy árva szürke kabátunk sem. Hőbörgött, lesz*rtuk, indultunk kifele, mikor visszajött, kezében egy láthatóan földről felszedett jeggyel (rajt' a megmaradt kabi számával!!), hogy adjuk ki a cuccát. Mondtuk, hogy ez baromira nem az ő jegye, és nagyon nem szürke kabát, hanem sötétkék széldzseki, úgyhogy ezt bebukta, erre balhézott egy sort, majd azt mondta, hogy oké, akkor adjuk neki oda azt, legalább valamiben menjen haza. No comment...
Celebparádénk: Shotgunface, Pocket Rambo, a Táskás Lány, a Néma Bumeránglány, 'Vízli' és még volt egy pár, de már sajnos csak rájuk emlékszem... majd M*tté kiegészíti
Szóval -türelmünkhöz hasonlatosan- vége lett idővel a bulinak is, 3/4 6kor sikeresen elhagytuk az objektumot, majd beültünk M*ttéval a Szent István téren egy krimóba dumálni, hogy teljen az idő, ugyanis 9kor találkozónk volt. Előtte még gyorsan hazaugrottunk -M*tté fürdeni, én brióst tekerni- valamint még bementem egy gyógyszertárba koffeintablettákért. Betúrtam 3at egy energiaitallal, majd lemásztunk a sportnapra focizni (illetve M*tté focizni, én csak szurkoltam. Elvből nem sportolok.) Ott jól ronggyá áztunk és hazajöttünk. Itt tartunk most (figyelitek, alvás még szóba sem került!) Az elkövetkezőkben Tápéra megyek meccset nézni, majd ismét dolgozni, hogy folytatódhasson a trilógia (majd a csütörtöki buli lesz a harmadik rész, aludni nemtom még mikor fogok...)
Utolsó kommentek